2010. február 20., szombat

Visszajátszott demo

Vetített rajzolási sorrend próbája a MUPA-ban

2010. február 17-én a BME építészkarának egyik harmadéves csoportja a Nemzeti Hangversenyterem impozáns előcsarnokában rajzol. A tanár újszerű oktatási módszerrel kísérletezik. Óra előtt a választandó nézőpontból előre megfesti a látványt, miközben szakaszosan mozgóképre rögzíti a szerkezet-építés lépéseit. 0

Két állvánnyal dolgozik. Az egyik a festő-állvány. A másik a kamera statívja. Fehérrel kiemelt, lavírozott ecsetrajz technikával sebesen dolgozik 65 x 50 cm méretű, drapp színű kartonján, hogy mire a diákok megérkeznek, vetíthető bemutatójával elkészülhessen. mb-demo-mupa

Ehhez előbb felvevőjéről hordozható számítógépére kell még ott, a helyszínen letöltenie (egyelőre vágatlan) klipjeit. Az átjátszás műveletéhez egy helyi konnektorra is szükség lesz. Éppen időre elkészül a mozi. A teljes előkészítés 60 perc alatt zajlott le.

Mire az első diákok beszállingóznak, a belső tér szerkezeti felépítésének folyamata - kezdettől a végéig, nagyon személyes megfogalmazásban - lepergethető.

DSCF2913

Az élő kísérletnek az a célja, hogy a külső helyszíneken szokásos kezdeti tétlenségen, tanácstalanságon a diákokat átlendítse.

Választ adjon a “Hol kezdjem, mennyi látszódjon, álló vagy fekvő lappal induljak, milyen sorrendben haladjak, hol a horizont, hová kerüljenek az iránypontok, mennyire kell kidolgozni?”... típusú, gyakori kérdésekre.

DSCF2918

A minta-szolgáltatáson túl az eljárás szerepet kap a dokumentálásban is. A téma fentiekben ismertetett egyéni feldolgozása (szerkesztve és kiegészítve a legjobb hallgatói munkákkal) a következő csoportok és eljövendő félévek számára archiválható.

DSCF2912

A helyszíni demo-visszajátszás eredményeképpen a későn jövők is hamar felzárkóznak. A fotókon jól kivehető, hogy míg az elő-őrs már szorgalmasan rajzol, a harmadik csapat a nézők második csoportjához csatlakozik. A kísérlet szerint folyamatos a nekibuzdulás, akár a magától újrakezdődő vetítés.

A diákok hamar áttekintik a teendőket. Inspirációval feltöltődve habozás nélkül nekilátnak saját rajzuknak.

A mintának az a feladata, hogy egyféle (nagyon is személyes, követhető vagy kikerülhető) ösvényt jelöljön ki a rajzolási sorrendre vonatkozólag.

A hegyre sok féle úton lehet feljutni!

Eltérően a kész, befejezett példáktól, folyamatában mutatja be a megvalósulás lehetőségét, s az üres papír tátongó fehérségétől a szerkezeti felépítés jól elkülönített fázisain lépegetve, csomóponttól csomópontig jut el egyféle kézzelfogható eredményig: a képmezőt teljesen kitöltő kontúrrajzig.

DSCF2914

A visszajátszott demo ötlete rokon a kivetített demo-nak keresztelt eljárással. Nem kell hozzá projektor és vászon. Viszont elvész az alkotásból az egyidejűség, hiszen a lejátszott folyamat-töredékeket valamivel korábban vesszük fel. A szemlélők ennek dacára szinte élőben

azonosulni tudnak a bemutatott

rajzolási sorrenddel, hiszen maguk előtt látják a képsorhoz tartozó helyszín valamennyi jellemző részletét, csak az esetleges árnyék-fény-viszonyok változása jelzi a felvétel és a lejátszás között eltelt (viszonylag csekély) idő múlását.

DSCF2916 0

A lavírozott, részben színezett ecsetrajz repróját visszafelé fázis-rajzokká alakítva készült el később az állóképekből lepergethető diavetítés anyaga.

Néhány kiragadott részlet az állókép-sorozatból:1

Főtéma a hajótatra, fél-kehelyre emlékeztető íves vonalú koncertterem hátfala. Ez a kiinduló motívum…

2

Az S-vonal talpa a galéria korlátjára támaszkodik. A rálátás becsült dőlését későbbi háttér-részletek pontosítják.

7

A foyer födém-kivágásának részleteivel a mellvédek kitérő egyeneseinek ollóját töltjük ki.

18

A szemközti törtvonalú üvegfal negyedelése, a horizont beazonosítása…

22

A vezérsík rész-osztásai pontosítják az első ív kontúrját…

36

A galéria üveg-mellvédjében vízszintes irányban tükröződnek a foyer födémkivágásának részletei. Most véglegesíthetjük a korlát hajlásszögét…

A teljes diavetítés a

http://picasaweb.google.com/mehesb/mupa

címen követhető.

2010. február 9., kedd

Kivetített demo

Módszertani feladat-ismertető segédeszköz

Az ötlet forrása: 2008 decemberében, a Váci-utcai Szent Mihály-templom hangversenyén, oltárhoz állított vászonra, a közönség elé vetítették a kiváló ifjú orgonaművész, Somogyi-Tóth Dániel kezét, aki hátul, magasan fenn a karzaton játszott.

Erre lenne szükségünk a rajz-oktatásban is – gombolyítottam tovább a művész eredeti ötletét. Mi lenne, ha a minta-rajzoló táblájához kapcsolt kamera révén a demonstráció minden résztvevője számára egyformán láthatóvá tennénk a rajz szerkezeti felépítésének folyamatát?

DSCF2946

A rajzolási sorrendet kutatva jutottam el a dia-sorozatokká összefűzhető állóképekig.

Minden kezdet nehéz. Új témák bevezetésénél szükség van hatékony pedagógiai kezdőlökésre, amely a tétovázó diákot kimozdítja holtpontjáról. Leggyakrabban feltett hallgatói kérdések, hogy „Hol kezdjem?” „Milyen sorrendben haladjak?”

Tapasztalatom szerint hatékony feladat-indító módszer a tanár imitált együttrajzolása, amikor tanítványai közé vegyülve, segít kikeresni a legkedvezőbb nézőpontot (miközben maga is körbejárja a feladatot), megmutatja, hogyan kell hozzáfogni (miközben maga is hozzáfog).

1971-mb-kezek

A bemutató nem jelenti a téma végigrajzolását! Szerepe az űrsikló indító-rakétájához hasonló: az első fokozat felgyorsítja, majd pályára állítván, leválik róla.

A tanár személyes példája kiemelten fontos a felső szintű rajzoktatásban. A demonstráció a hallgatóság felkészültségéhez, az adott körülményekhez igazítható. Más felől kész mintarajzok, korábbi évjáratok háttérben kiállított modelljei gazdagítják a helyszínen indított, a szerkezet-építést folyamatában bemutatni szándékozó együtt-rajzolást.

Látvány utáni minta-rajzolásnál azonban kevesen látják zavartalanul - a tanár válla felett átpillantva, jobb kezesnél bal felől állva – a demonstrációt. Hogy mennyit látnak a többiek, az saját helyzetüktől függ! Ha nincsenek éppen takarásban, esetleg ferde szögből nézve, torzítva látnak valamit. Még rosszabb helyre szorulva, annyi sem jut nekik.

Kívánatos lenne, hogy minden diák demokratikusan egyenlő minőségű látványhoz jusson, vagyis akármennyire hátra szorul a csoportban, ugyanolyan jól lássa a tanár kezét, mint a közvetlenül mögötte állók. Mivel az állvány a letámasztott rajztáblához van rögzítve, a közvetítendő képsort a rajzoló felsőtestének csekély mozgása nem befolyásolja. Az eredeti pedagógiai szándék szerint a rajzoló kezének vándorlása folyamatosan követhető lenne.

1985-Rajztollas-kez

A megnövekedett diáklétszám miatt egyre kevesebb korrekciós idő jut egy-egy tanítványra. Az oktatást térben és időben kiterjesztő módszer révén hatékonyságunk javulna.

Elsősorban nyugodt, tágas belső terek jöhetnek számításba, ahol megteremthetők a kivetítés feltételei (Opera, Bazilika, templom, múzeum).

Sok témánál elképzelhető a vetített demo. Kivételek a napos, szeles, forgalmas külső helyszínek, ahol az erős fény miatt a vetítés lehetetlen. A bemutató dokumentálását azonban ilyenkor is érdemes lenne elvégezni, hiszen a téma-bevezető előadások félévenként ismétlődnek. Évfolyam-szintű, általános előkészítésnél vetíthető lenne a szerkesztés menete, a vázolás módja, a kéztartás, és minden olyan egyéb részlet, amire a diákok általában kíváncsiak.

A szó elszáll, a rögzített képsor megmarad. A rajzolási folyamat szerkesztett formában közvetlenül feltehető a világhálóra.

PENTAX Image

Összefoglalás

A diák élőben követheti a bevezető magyarázathoz kapcsolódó mintarajzolás folyamatát. A bemutató a távlati kép szerkezeti felépítésének sorrendjét szemlélteti. Egyúttal az oktató egyéni rajzmodorát is dokumentálja.

A vetített demo egyfajta demokratikus varázstükör, amely az oktató és a tanítványok közötti geometriai távolságtól függetlenül, minden szemlélő számára azonos minőségű mintát közvetít.

A kivetített képet mindenki egyformán láthatja. A bemutató így térben és időben széthúzható. Javaslatom szerint az elszálló szó, az elröppenő kép szerkesztett változatban archiválható. Bárcsak kitűnő elődeink erőfeszítéseiről is fennmaradt volna élő dokumentáció!

A bemutatóhoz szükséges eszközök:

A - Számítógép (laptop),

B - Webkamera,

C – Rajztáblához csíptetett, gégecsöves kamera-állvány,

D - Vetítő (projektor),

E - Vetítővászon (vagy szabad falfelület),

F - Elektromos csatlakozás, 220 V.

G – Alátétek, állványok (pl.összecsukható bárszék)

2010. február 8., hétfő

Téli grafika

Látványtervünk havas változata

clip_image002

Vajdahunyad vára télen, toll, 2004


Ugyancsak aktuális rajz-téma napjainkban a hó! Ne csak lapátoljuk, ábrázoljuk is a havat! Átszínezi s kifordítja megszokott világunkat. Az alábbi sorokat Szendrei Zsolt (volt másodéves diákom) kérdésére írtam válaszként 2006-ban.

Vajdahunyad with drawing through wind shield

1975 Vammala Santalahdenkatu 2

Vammala, Santalahdenkatu, toll, 1975

 

A szerkezeti rács köré írható befoglaló forma természetben való előfordulása kapcsán ill. a tisztavonalas kifejezés korlátait kutatva folyamodtam korábban hasonlatért hóhoz.

clip_image004

Kémény körüli hó-formák Livigno-ban

„A hó fehér varázsleple uniformizálja a tárgyakat. Mindenfajta gépkocsit legömbölyített peremű hasábbá demokratizál. A Természet eszköztára végtelenül változatos: néhány órányi hóesés... s hozzá a távolság levegő-perspektívája: a fény, a távlat és az idő a legnagyobb csomagolók”. (Az építészeti szabadkézi rajz szerkezeti felépítésének oktatása - új módszertani megközelítésben, PhD-disszertáció, Bp. 1997)

Másik részlet a Helyi Kontraszt c. tanulmányomból való. A tónusozás szükségességét a vonalrajz határáról való elmélkedéssel vezettem be.

clip_image006

Hótaposó recézett nyoma

„Vegyük szemügyre a hó-taposó lánctalpának nyomát! Tisztavonallal rajzolva, ez a csíkos tereprészlet érthetetlen vonalkódnak tűnik mindaddig, amíg barázdái el nem érik a felület peremét. A metszék már vonalasan is értelmes. Recézett domborzat pozitív és negatív henger-formái köztes mezőben csak tónusozással jeleníthetők meg”.

2006 tel tollal

Kiság télen, toll, 2006

A hótakaró leegyszerűsíti a világot, kikezdi a formák közti határokat, megváltoztatja a tónusokat és a színeket. A hó uniformizál, a tér-mélységet erősen befolyásolja. A hótakarónak nemcsak színe, de vastagsága is van.

Vizsgáljuk meg - a perspektíva szerkezeti vázát alkotó elemeire bontva - a hótakaró látványtervi szerepét!

Hägersten, Stockholm, 1973 – filctoll. Tető, talaj és sövény, mint hó-felfogó felületek.

clip_image008

Rajzon belül a hólepel építményünk egyes összetevőire eltérő hatással van. A térsíkok közti távolságok látszólag megváltoznak. Építőelemeink fontossági sorrendje átrendeződik. Míg egyes, korábban alig sejtett részletek élesen kirajzolódnak, s ez által előreugranak. (pl. légvezetékre hó rakódik), addig más évszakokban jól látható elemek képi jelentősége csökken. Függőleges szerkezetek, falak, pillérek elhalványodnak, háttérbe szorulnak.

leptek

Havas tetők, léptékváltással (Livigno, 2010)

Téli sportok kedvelői ismerik: ahány friss hóesés, annyi réteg rajzolódik ki a nyeregtetők oromdeszkája mentén. Minden új-hó eltérő színű paplant eredményez. Tavaszi olvadásig a tető vastag hótakarójának szegélye máglyarakás vagy az emeletes palacsinta metszetéhez hasonlít.

1996 sitzkogel filc Sitzkogel-i filc, 1996

Alakzatok

A szögletes geometriai formák havazás következtében átalakulnak. A pozitív sarkok legömbölyödnek. A negatív sarkok (pl. a járda és az utcafal töve) feltöltődnek. A részletek elmosódnak. A nyílások, falfülkék, hierarchiája is megváltozik. A hóesés színi előadáshoz hasonlít, díszletek épülnek, a megszokott formák jelmezbe bújnak. A növényzet rajzolata is átalakul: tündéri csipkeháló szövődik. Eddig láthatatlan formák kirajzolódnak.

clip_image012

Bérc utcai gouache, drapp papíron, 1979 – Fehér kiemelések, ecsetrajz nedves technikával

Felületek - A téli képet hó-felfogó felületek uralják. Függőleges, vízszintes és ferde felületeink a térsarokban elfoglalt helyzetük szerinti mértékben változnak. A falak, pillérek kevésbé módosulnak, viszont kiugró tagozataikat (párkány, szemöldök, könyöklő, korlát, attika) a hó szeszélyesen átrajzolja. Padló- ill. járdavonalak feloldódnak. A vízszintes és ferde síkok jelentős változáson mennek keresztül. Ami sima volt, dimbes-dombos lesz. A falak elsötétülnek. A tetők kivilágosodnak.

1994 Saalbach drapp feher ceruza s Saalbach, színes ceruza, toll barna alapon, 1995

Átalakul a látványterv főtémájának környezete is. Meglátszik, hol s mivel közlekednek – ettől válik igazán mozgalmassá a kép! Épületek körül lábnyomok, csapások (sötét csíkok, sávok) keletkeznek.

clip_image014

Livigno-i havas tetők, vastag filc és fehér fedőfesték lila papíron, 2003

 

Kocsi-nyomok felszántják, emberek-gépek söprik, kotorják (a rajzoló szemszögéből nézve: inkább elrontják) a friss havat.

1994 Saalbach kekkel feher cerka s Saalbach, 1994 – Toll, fehér és fekete tus, sötétkék alapon

Színek - A havazás borús éggel jár. Kezdetben a hóesés a színes világot fekete-fehér világra szürkíti. Ha újra kisüt a nap, színes fejezet kezdődik - de nyári színeink átrendeződnek. A földrajzi helyzettel járó időjárás az épületek hagyományos színezését is meghatározza.

Égő-vörös ház (mely Skandináviában gyakori) nálunk idegennek hat.

1974 Ellivuori mänty pastelli

Ellivuori, 1974 – Pasztell, kékesszürke papíron

Előtér, háttér és a környezet - Hó-takarítás nyomán a járó-felületek részlegesen vissza-sötétednek, de az utak, járdák, ösvények peremein felgyülemlő kupacok, hurkák megannyi jellegzetes, átmeneti alakzatot képeznek.

Télies viszonyok nemcsak havas színekkel és oldódó formákkal fejezhetők ki. Staffázsként egyéb kellékeinket is bevethetjük: meleg ruhába öltöztetett alakok, szezonális tevékenységek (korizók, hólapátolók), jellemző mozdulatok (sapkáját igazítja, kesztyűjét húzza, fázósan hátát görbíti, stb.).

clip_image016

Bern, Rosengarten télen, 1964. Faágak hó-felfogó palástja és borús égbolt összeolvad. Világos folt kihagyások eredménye - golyóstoll-rajz.

Technikák

Vonalak – Havas téma szikár kontúrháló következetes alkalmazásával is előadható. Eltűnő majd előbukkanó kontúrok pontosan kifejezik a megváltozó formákat, felületi vastagságokat. Fehér papíron feketével rajzolva, legtakarékosabb hó-ábrázoló eszközünk a kihagyás. Világos foltot sötét sávok közé szorítva jeleníthetünk meg A vonalperspektívából jól ismert takarásos jelenség a vonalhiány.

1974 Lidingo teli hatso kert Lidingö, 1973 – Pasztell kék papíron

Tónusok - Bár tisztavonalas téli tájra is akad példa, mégis inkább a gazdagon tónusozott ill. a színezett technikák között találhatók a messziről is élvezhető havas képek.

Nem-fehér alapon (a tónus-skála belsejéből indulva) lehetőségünk nyílik a világos foltok közvetlen felrakására. A szélsőséges tónus-értékek rögzítésével kezdjük: fekete – fehér (vö. Helyi Kontraszt). A továbbiakban a köztes átmeneteket az ún. szürke-skála révén állítjuk elő. Szorgalmas gyakorlással bizonyára észlelni fogjuk a világoson belüli meleg ill. hideg árnyalatok is. Az előbbieknél a fehér pl. halvány-vörös, az utóbbiak világoskék hozzáadásával törhető.

teli poszter Átlátás télen a Nagydunára a gödi kőgátnál, 1999 – pasztell sötétkék alapon

A hó csodás színeket képes produkálni, amint kisüt a nap! Érdemes gondosan összehasonlítani a hó-formációk eltérő színű ön- és vetett árnyékait.

Sok-sok megfigyeléses, természet után rajzolás révén tehetünk szert kellő tapasztalatra ahhoz, hogy saját tervünket spekulatív módon, téli változatban is bemutathassuk.

havas poszter

Nyári látványtervünk téli átköltésekor próbáljunk meg hófelhőből letekintve (Szent Péter szemével) látni! A hóesés sajátosan átrajzolja a tájat. Épületek vízszintes tagozatait kihangsúlyozza, a ferde tetősíkokon azok alsó szegélye mentén fodrozókat épít, stb. A hótakaró gazdag és szeszélyes, alakja folyton módosul: széle hullámvonalas, vagy cikk-cakkos, vastagsága változó, pereme puha, rá is hat a gravitáció. A vastag hófedél helyenként megcsúszik. A hónak komoly súlya van, a faágak csipkéit összefogja, s a vékonyabbakat lehúzza. Ha kisüt a nap, a hó felszikrázik, speciális árnyékok figyelhetők meg a havas tájban.

2003 frozen small arm s

A hótakaró festői halmazállapota nem tart sokáig. Ha megolvad – csöpög. Ha megfagy, az eresz peremén jégcsapok festői formációja sorakozik. A tél nagy varázsló, formát, színt, felületet szeszélyesen átformáló bűvész, ezer alakjával még sok meglepetést tartogat számunkra.

Az átalakítás javasolt lépései:

clip_image018

Nyaraló télen, Göd, 1985 – gouache barna alapon. Az ág-közti fehér foltokat kékes vagy vöröses árnyalatok törik. Borús éghez viszonyítva a havas tető világít.

Vegyük sorra a lehetséges hó-felfogó felületeket! Lejtőkre, tetőkre, a nagy rálátásos ferde síkokra havas leplet terítünk. Kiugró tagozatokra, párkányokra, karfákra, a lépcsők járólapjaira fehér hurkákat fektetünk. Az előteret buckásítjuk, az építmények, növények talpvonalát fellazítjuk. A tónusokat kifordítjuk, a színeket újra gondoljuk. Használjuk ki a hóval kapcsolatos inverz jelenséget is, amikor a tónusok megfordulnak. Nyáron általában a cseréptető sötétebb, mint háttere, a ragyogó ég. Havas tető világosabb borús ég kontrasztjával. Meghökkentő tónus-váltást tapasztalunk kedvenc fáink esetében is: a megszokott önárnyékos oldalra most szélfutta hó tapad.
1984 Godi kisag telen lino

 
1964 Bern munster lino

TECHNIKAI PÉLDÁK

Fehér papíron a világos mezők kihagyással érvényesülnek Nem-fehér alapon a világos képsík-mozaikokat vonalas vagy foltos hozzáadással hozzuk létre. A színek akkor kezdenek hatni, amikor a papír kezdő fehérje visszaszorulóban van.

Kísérletezzünk száraz és nedves technikával! Száraz technikák csoportja: ceruza, toll, filctoll (ill. ugyanez színesen: színes ceruza, pasztell, kréta). Nedves technikák közé sorolható a lavírozás és az akvarell. Az ún. fehér kiemelések vonalréteg ill. folt hozzáadásával valósíthatók meg. A nedves eljárás során fedőfestéket, temperát, gouache-t ill. fehér tust alkalmazunk.

lampa-suveg

2009. november 25., szerda

Absztrakt síkkompozíció

Hogyan formázzuk az ismétlődő motívumot?

tukr-lavir

Feladat: Készítsünk az átlátszódás-tükröződés jelenségeit bemutató rajzunk egy részletének felhasználásával elvont síkkompozíciót!

tukr-lavir14

A részletesen tónusozott A/2-es ceruzarajz alkalmas részletét keretes nézőkével választjuk ki. A nézőke mérete ne haladja meg egy képeslap (10 x 15 cm) felületét. A nézőke kerete választás közben kitakarja az eredeti kép egyéb részeit.

A kompozíció tervezését nagymértékben elősegíti, ha kedvünkre való műfajt választunk, majd alkalmas témát találva, ismerős funkciót képzelünk hozzá. Járjuk körül gondolatban a megvalósítás lehetőségeit is!

Ha bizonyos funkcióra gondolunk, tervezhetővé válik a kompozíciót hordozó anyag, s az ehhez tartozó háttér-szerkezet is elképzelhető. Jobban érezzük majd a lehetséges méreteket is. Mindenképpen érdemes ész szerű (modellezhető) nagyságrendek keretei között maradunk s értelmes, ismerős léptékben gondolkodnunk.

Kérdéseink:

Mi lesz? Milyen lesz? Miből lesz? Mekkora lesz? Hogyan jön majd létre?

Íme, néhány igéből képzett jelző, ABC sorrendben, hogy meginduljon fantáziánk (a lista bővíthető):

  • Ácsolt
  • Emelt
  • Épített
  • Falazott
  • Faragott
  • Festett
  • Feszített
  • Fonott
  • Fújt
  • Halmozott
  • Hímzett
  • Kalapált
  • Kovácsolt
  • Növesztett
  • Nyírt
  • Nyomott
  • Öntött
  • Préselt
  • Ragasztott
  • Rajzolt
  • Rakott
  • Sorolt
  • Szabott
  • Szeletelt
  • Szerelt
  • Szórt
  • Szőtt
  • Tördelt
  • Tükrözött
  • Vágott
  • Vetített
  • Vésett

magyaros-szonyeg

Lakatos Artúr (1880-1968): Magyaros csomózott szőnyeg

Íme, néhány szokványos síkkompozíciós (azaz felületre való) téma:

  • Absztrakt festmény, freskó, táblakép, grafika, üvegablak, ajtóminta…
  • Álló, fekvő, lebegő épített szerkezet (függőleges, ferde vagy vízszintes síkban)…
  • Belső vagy külső, tömör vagy áttört térválasztó, térrács, mellvéd-rács, burkolat, homlokzati struktúra, attika-dísz, épület-elem…
  • Padló- (fal-, mennyezet-) minta, intarzia…
  • Plasztika, dombormű (relief), (körbejárható vagy falhoz szorított) szoborszerű konstrukció…
  • Szőnyegterv, kárpit, tapéta, csomagolóanyag, ruha- és bútorszövet…

A síkkompozíció tervezése során elszakadunk az eredeti perspektívától, s új, belső törvényszerűségeket fedezünk fel, amelyek készülő alkotásunk rejtett rendjére ilyen vagy olyan mértékben hatnak:

  • Egyensúly
  • Szimmetria
  • Ritmus
  • Hangsúly

47-13

Lakatos Artúr: Könyvborító

Tekintsük át formázási eszköztárunkat!

Az alább felsorolt hagyományos műveletek (részben vagy egészben) alkalmasnak tűnnek a kiválasztott ismétlődő motívum előkészítésére. Ne feledjük, hogy akármelyik tevékenységnek az ellenkezője is hatásos lehet. Nem biztos, hogy mindegyikre szükségünk lesz, de egyre feltétlenül: a kivágásra.

A kivágás, mint reduktív eljárás során a részt kiragadjuk az egészből, vagyis az (esetleg ismétlődő, gyakran geometrikus, szinte mindig leegyszerűsített) alap-motívum magját elkülönítjük az eredeti távlati képtől.

  • Forgatás, döntés, torzítás
  • Ismétlés
  • Kivágás
  • Kontraszt-képzés, világosítás, sötétítés
  • Nagyítás (fókuszálás), kicsinyítés, átméretezés
  • Nyújtás, hajlítás, tömörítés
  • Sorolás (sűrítés, ritkítás)
  • Színezés, szín-elvonás (fekete-fehér változat)
  • Takarás, átfedés
  • Tükrözés
  • Válogatás, szaporítás, elhagyás
  • Variációk képzése

1950-Romos Bp-jelkepek-reszlet 1950-Romos Bp-jelkepek szerszam-dekorativ-szovetterv

Lakatos Artúr kollázs-terve, 1946 (Romos fővárosi jelképek, batik, tempera, pasztell)

Grafikai kelléktárunk megismerése céljából kövessük nyomon lépésenként az alábbi demó-példát:

  1. tukr-lavir

A nagybeállítás nedves technikával, lavírozással (hígított tussal és ecsettel) készített részlete. A minta A/4-es méretben készült.

  1. tukr-lavir2

A közép-rész kivágása. A beállítás magja az üveglapon álló henger vetett árnyékának tükröződése, illetve a vetett árnyék és a tükörképek átfedésénél képződő mozaikok

  1. tukr-lavir3 

Átfordítás ( vörösből zöld, fehérből fekete lett)

  1. tukr-lavir4

Kontraszt fokozása (az átmenetek határait megélesítjük, a foltok – képsík-mozaikok – jelentősége megnő)

  1. tukr-lavir5

Szín-elvonás (a tónusok megerősítése, elmozdulunk a fekete-fehér felé)

  1. tukr-lavir6

Fejre állítjuk a redukált motívumot, hogy elhalványuljon a vonalperspektíva.

  1. tukr-lavir7

Átszínezzük a képkivágást (elmozdulunk a kék tartomány felé - most mindent kék szemüvegen keresztül nézünk)

  1. tukr-lavir8

Ugyanezt kipróbálhatjuk a vörös tartományban is - a motívumra vörös fátylat terítünk.

  1. tukr-lavir9

Újabb nagyítással ráközelítünk a részletre. A képkivágás keretei megváltoznak.

  1. tukr-lavir10

A kapott eredményt kísérletképpen elforgatjuk 90 fokkal.

  1. tukr-lavir11

Nagyítás és a feleslegesnek tűnő szélső sávok eltávolítása következik, hogy minél kevesebb emlékeztessen a kiindulásra.

A távlati kép összetartásai (vagyis ferde vonalak többsége) lassan eltünedeznek, ezáltal egyszerűbb lesz a sorolás.

  1. tukr-lavir12 

Elmozdulunk a drapp árnyalatok felé, hogy kipróbálhassuk a meleg tónus-színeket is.

  1. tukr-lavir13

Kékesszürke árnyalatok ellenpróbája során a színhangulat megváltozik.

  1. tukr-lavir13

Végsőkig feszítjük a még éppen lehetséges kontrasztokat, hogy tisztán kirajzolódjanak a tónuslépcsők határai.

  1. tukr-lavir14

Utolsó szakaszban az előzőből is kivágjuk a csupa feketéből-, világosszürkéből és sötétszürkéből álló magot, lecsökkentve a háttér-mozaikokat.

tukr-lavir15

Kísérletsorozatunk végére az eredetileg beállított tárgyrajz sokszorosan átfogalmazott töredéke maradt – ki ismerne még rá a csendélet nyomaira?

  1. tukr-lavir2 tukr-lavir15

Kompozíciós munkafázisok:

negyes

 Sorolás – a kedvünkre alakított magot több példányban legyártjuk, s különböző illesztési rendszer szerint variációkat készítünk.

negyes-kekben

Színezés, nyújtás, tömörítés, lépték-változtatás, forgatás, tükrözés, takarás, sorolás hálós vagy más milyen  kötésben.

A variációk száma türelmünktől s ízlésünktől függ. Töltsük ki lehetőleg az előírt A/3-mas felületet!

negyes-nyujtva

negyes-zoldes

sorolas

sorolas-tomoritve stb.