Kupola-tér

A Bazilika kupolaterének röntgen-rajza.

Nem könnyű a nagytér egyszerűsített szerkezeti rajzát elkészíteni. Vonatkoztassunk el átmenetileg az egyetlen nézőponthoz kötött látványtól, amely általában szokványos, fotó-realisztikus képkivágást nyújt, s ne törődjünk egyelőre a sok díszítéssel se!

A hagyományos (két iránypontos) látásmódot illusztráló pasztell-kép rajzolási sorrendje MB honlapján szereplő Bazilika című füzet leírása szerint filmszerűen is végigkövethető.

Három iránypontos helyszíni vázlat. A virtuális nagykocka méreteit kutatva, a sarokpillér átlósan lecsapott oldalával szinte szemben állunk. Ez az úgynevezett vezérsík, rajzunk megbízható kezdő-skálája, melyről a részlet-osztások derékszögű hálója szinte torzulás-mentesen vehető át.

Sarokpillér átlósan lecsapott oldalával szemben állva.

Mindenek előtt tisztázzuk magunknak az építmény átlátszó építőkockákból kirakható vázát!

A központi kupola-tér szerkezetének megértése céljából sétáljuk körül a kereszthajós csarnokot, s tanulmányozzuk az elsőrendű (térhatároló, teherhordó) elemeket! A másodlagos, díszítő formák ebben a stádiumban figyelmen kívül hagyhatók.

Ha a főtemplom kupola-terét kívülről s felülről, kicsinyített makettként képzeljük magunk elé, könnyebb lesz annak belülről, alacsony horizonttal való térbeli ábrázolása.

Az építés valós folyamatának képzeletbeli modellezése szintén az enteriőr felvázolását segíti elő.

Virtuális nagykockát magyarázó szerkezeti vázlatok – belső kép, alaprajz és madártávlati modell.

A belső tér szélességi és magasság viszonyainak eredeti arányait tengelyirányokból nézve érdemes mérlegelnünk.

Tengelyirányú főhajó-nézetek (előre, hátra).

Az oszlop-párokkal szembefordulva, a látványra virtuális négyzethálót illesztünk.

A szerkezeti rács alapegysége legyen a főméretek legnagyobb közös osztója! Itt pl. a sarok-pillérek nyílásközével dolgozhatunk.

Alkalmas kiindulásnak tűnik a szimmetrikus csarnoktérbe írható virtuális nagykocka, amely a kupola alatti felmenő szerkezetek közé szorítható.

Az előkészítő gyakorlat során fontos szerephez jutnak vetületi vázlataink, melyeken az egyszerűsített építészeti alkotóelemek kockahálóhoz való viszonyát rögzítjük.

Az alaprajz értelmezésének lépései. Belső kocka alapnégyzete, sarokpillérek másod-négyzete, átlós lesarkítások, kupola vetülete.

Ilyen előtanulmányok után végre hozzáfoghatunk a “Tér mint nagykocka-belső” felfogásban készítendő perspektívánkhoz.

 

A központi kupola-térbe képzelt virtuális nagykocka alaprajzból származtatott tengely-nézetei. Jól látható a sarokpillér vállaira ültetett donga és a kupola közti léptékváltás. A kupola alapkörének sugara egy harmaddal nagyobb, mint a pillérlábakhoz tartozó félkör-ív. A valós kupola belseje nyújtottabb. Alaprajz, nézet (metszet) a térbe írható nagykocka arányai miatt szükségesek.

A hatalmas belmagasság miatt horizontunk a padlót súrolja. Számolni kell harmadik irányponttal is, amely felé a terpesztett nagykocka összehajló függőlegesei mutatnak.

 

A pillérvastagság egyelőre becsült érték – a térbe írható kocka oldalaránya összehasonlítandó a donga-vastagsággal. A rajz közepén húzódó függőlegesek nagyjából párhuzamosak maradnak a lap szélével. A gazdag építészeti tagozatok ebben a fázisban összevonhatók.

A kettős négyzetet (a távoli iránypontok feltételezett ismeretében) a sarokpillérek felső síkjában vázoljuk fel. Ha értjük az alaprajzot és a metszetet, nem tévedünk el a távlati kép magjának szerkezeti felépítésében.

A közeli pillérlábat - kontúrjaival ábrázolva - eleinte átlátszónak mutatjuk. Vázolás közben folyamatosan ellenőrizendő a kiindulásul választott belső kocka hihetősége. Az eleinte sallangmentesen kezelt tiszta formákat utólag részletezzük. Az előtérben fokozatosan visszaállítjuk a lizénák, tagozatok, párkányok változatos anyag-, forma- és szín-világát.

Akkor sikerül perspektívában az ellipszis, ha megtaláljuk az alapkör köré írható teljes négyzetet! A befoglaló négyzet megalkotásához szükség lesz a donga-ívek felső felezőpontjaira.

   

Belső röntgen-rajz feltételezi, hogy képesek vagyunk alacsony horizonttal, fölénk magasodó kockát bármelyik alaphelyzetben rajzolni.

Ne feledjük, a hatalmas belmagasság miatt gyakorlatilag padló-horizonttal van dolgunk!

A fedlapon dolgozva, a sarkok átlós kiterjesztésével megbecsüljük a pillérek vastagságát – így készül a külső négyzet-gyűrű.

Pillérek lesarkítása, alulról nézett rövidülésben. A négyzet-keresztmetszetű hasábok belső sarkai átlósan le vannak csapva, így közelítik meg a centrális formát.

A bolt-vállakra félköríveket emelünk. Előbb a belső, függőleges síkon dolgozunk, majd a donga-mennyezet félhenger-palástját behatárolva, a hátsó síkon duplázunk. Perspektívában a félkör javasolt rajzolási sorrendje: vonórúd (átmérő), külső érintő, magasság (sugár), befoglaló iker-négyzet, negyedekből összerótt félkör-ív.

A kupolát tartó tambur alapkörének befoglaló négyzete oldalfelezői révén a belső donga-ívekre támaszkodik. A tambur felső körét szintén befoglaló négyzete segítségével rajzoljuk meg. Innen indul a kupola alapköre.

A kupola-félgömb összehajló gerezdjei az égtáj-metszékek közt kialakuló mezők arányos tovább-osztása révén jönnek létre. Az égtáj-tengelykeresztre iker négyzeteket állítunk. A félköríveket negyedekből rójuk össze. A félgömb kontúrját burkológörbe szolgáltatja.

Kupola-metszet vázlata. A sávokat szín szerint megkülönböztetve készül az előtanulmány. Tengelyirányban haladunk. A tambur rajzolása közben mérőegységként használhatjuk az aranyszínű korinthoszi oszlopfőt. Az arany sávot háromszor véve a donga-vastagságot kapjuk meg.

Nem ússzuk meg számolás nélkül: a donga-bélés gazdag díszítéseit méricskélve tudatosítjuk, hogy a félkörív feléhez (azaz egy negyednyi palásthoz) nyolc darab kettős (egyenként nyolcszög-alakú) kazetta tartozik.

A konzolos alapkör korong-vastagsága beforgatott metszetként rögzíthető. Drapp, arany, vörös – mondogatjuk szín szerint.

A tambur függőleges tagolása, lentről felfelé a következő: dongaperem, alapkör-tagozata, aranyozott konzolsor, szürkés lábazat, vörös lizéna (benne szoborfülke az égtáj-kereszt hangsúlyozására ill. három-három kazettás lizéna-köz), fent korinthoszi oszlopfő-sáv és a záró-tagozat pereme. Felette drapp-színű a kiugró párkány.

A belső, virtuális nagykocka - szemből négyzetesnek látszó homloklapja – tehát a lenti padsorok felső pereméig mérve tűnik érvényesnek.

A kupola alatti henger (tambur) lizéna-közeinek leszámlálását megkönnyíti az égtáj-negyedeket kihangsúlyozó falfülkék felismerése. Minden tengelykereszthez tartozik egy szoborfülke tartozik.

A negyed-határoló szobrok között három-három lizéna-köz tagolja a henger belső palástját. Amikor az alaprajzban megértett körcikk-osztásokat átvetítjük a nézetre, kiadódnak a rövidülések.

Aki metszetben sikeres, távlatban is sikeres!

A tambur hengerpalástjának kazettás lizéna-köze. A féloszlopok közébe írt intarziás kazetta aránya két négyzetnyi. A konzolos alapkör sávjának teljes vastagsága  szintén egységnyinek vehető.

A lentről szemlélt kupola formája nyújtott félgömbnek tűnik. A szabályostól való eltérésének mértékét a szemből látott cikkely színes részleteinek pontos megfigyelésével dokumentálhatjuk.

Ebben a fázisban is a hiányok (kitakarások) feltérképezése többet segít, mint a látható formák lejegyzése.

Kupolagerezd vázlata. A cikkelyek irányába fordulva, egy-egy gerezd belső rajzolatának valós arányával ismerkedünk meg. A szabályos félgömbtől való eltérés mértékére a mintázatból is következtetéseket vonhatunk le.