Tér-szerkesztés részleges beállítás alapján
Kulcs-szavak: átlós módszer¸ befoglaló kockarács, felület-követő vonalháló, ismétlődő falmező, képsík-mozaik, szélső ferde, vetületi előkészítés, Y-csomópont.
FELADAT:
Készítsük el az alábbiakban részletezett arányú csarnok belső látványát:
szemből, alacsony horizonttal (egy iránypontos perspektíva);
átlósan az egyik sarok felé, messzire nézve (két iránypontos perspektíva);
átlósan lentről az egyik felső sarok felé tekintve (három iránypontos perspektíva - a mennyezet is részletezendő);
magas horizonttal, átlósan fentről az egyik alsó sarok felé pillantva (három iránypontos perspektíva - a padló-minta is szerepeljen)!
A csarnok-tér legyen 4 x 4 x 4 kockányi. A nagyteret kívülről öltöztetjük fel.
Kiindulásunk a mellékelt rajztermi beállítás, amelynek ritmusa (egyéni átfogalmazásban) a szabályosnak képzelt csarnok-tér belső homlokzatán „ismétlődő falmező”-ként jelenhetne meg. Bevezetésképpen alakítsuk hát kedvünkre a száraz beállítást, hogy használható homlokzati motívumhoz jussunk! A készítendő szerkesztésre gondolva, módosításaink lehetőleg az eredeti háló felezéssel szaporított rész-osztásaihoz illeszkedjenek.
|
|
|
Vetületi tervek: belső homlokzat, padlóminta, mennyezeti raszter.
MÓDSZERÜNK
A teret négyzethálós nagykocka-belsőnek fogjuk fel. Építőelemeit szintén kockahálóba foglaljuk. A két rendszer közötti kapcsolatot legnagyobb közös osztójuk biztosítja. Legyünk tisztában a nagy egész és az ismétlődő alkotórészek (falmező, pillér-köz, ablak, padló, mennyezet, stb.) arányrendszerével.
Egynél több iránypont esetén a befoglaló nagy-tér sarkába állított virtuális kockatorony segít minket a távoli iránypontok helyzetére utaló szélső ferdék (az ún. Y-csomópont) felvázolásában. A negatív sarok „kifordításával” könnyebben kezelhető pozitív sarokhoz jutunk. Előkészítő munkánk során a kocka-torony hátfalának négyzethálóit kiterjesztjük a környező térsarok lapjaira. Vetületeinkre a rács-osztásnak megfelelő négyzethálót illesztünk.
GYAKORLATI TANÁCSOK
A Térsarok lapjainak részletezése abban a sorrendben következik, ahogy kiterjedésük csökken. Érdemes elsőként a perspektívában legkevésbé torzuló oldalt megoldani, s a legkevésbé látszót a végére hagyni. A részletek beillesztését tehát a lehető legtágasabb képsík-mozaikban kezdjük. A szélső mezők osztásait kétfelől összekötve szakaszosan tárulnak fel a köztes mezők.
A mellékháló elindításakor a főosztások vezetik szemünket. A beforduló síkok sarok-köveinél ún. „rövidülés-kezdeményekkel" operálunk, ezekre támaszkodnak a tervezett hátra-lépcsőzések Alul-felül, a szélső mezőknél kezdve, szakaszos szerkesztéssel (azaz itt: negyedeléssel) haladunk, majd a köztes mezők felé terjeszkedve összekötjük az előlap-osztások hálóját. A mezőkben is csíkonként, sávosan folyik a munka. Az egyes építészeti elemek helyét - menet közben csoportosítva az azonosakat – grafikai eszközökkel (felület-osztással, anyagjelöléssel, önárnyékkal, tónussal) vagy színezéssel erősítjük meg. Itt pl. az ablak alatti parapet-mezőkre vízszintes csíkozás kerül. Eközben következetesen ellenőrizzük a perspektíva helyességét, azaz ügyelünk a valóságban egybe-eső (vagy párhuzamos) élek összetartására, illetve az azonos szakaszok rövidülésére.
Az összetartozó formákat sávonként összefésüljük. A síklapok iránya felület-követő rovátkákkal jól kifejezhető – másod-vonalaink egyúttal kisebb eltéréseket is képesek eltüntetni.
| |||
 | | ||
A mennyezeti rács-osztásnak ugyan ott van az iránypontja, mint az oldalfalaknak! Szerkesztés közben tanácsos a nagyhálót színezéssel kiemelni. Látókörünk peremén bizonyára eljutunk olyan szélső helyig, ahol a függőleges és a vízszintes osztás látszólag egybeesik.
A bordaközti kazettákat a nagykocka felső síkjából úgy emeljük ki, hogy a láthatóság szerinti szögletekbe tüske-szerű rövidülés-kezdeményeket illesztünk. Ezután a mellékbordák vastagságát – felhasználva a rács-osztások hálóját – elől-hátul rámérjük a főbordákra, végül a sarkokat összekötjük.
A közeli formákon eltakarjuk a nem látható szerkezeti éleket. A sorrend tehát: tengelyek, vastagságok, láthatóság, majd az párhuzamos síkok helyzetének megerősítése. Igazi mélységi hatáshoz ön- ill. vetett-árnyékok felrakásával juthatunk. A látvány illúziója a fények kiemelésével, a különböző anyag-fajták tónussal vagy színezéssel történő elkülönítésével tovább fokozható.
Perspektívánk helyességét fejre állított rajzzal látványosan ellenőrizhetjük. Amikor padlóból plafon lesz, önkritikus szemmel vehetjük észre eddigi munkánk esetleges hibáit.
Három iránypontos perspektíva szerkesztése közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a térsarok különböző síkjaiban futó eredeti négyzet-osztások páronként párhuzamosok, vagyis közös iránypont felé tartanak! Így pl. az oldalfal vízszintesei párhuzamosak az egyik padló-fúgával, a térsarok mindkét falának függőlegesei egymással is párhuzamosak, stb. Egy-egy lapot ugyanis egy pár derékszögű vonal-sorozat tesz négyzethálóssá. Három lap vonatkozásában (3 x 2) páronként 1 – 1 közös iránypont lesz.
Ezért is kifizetődő befektetés, ha kezdettől következetesen modulhálóba illesztjük választott építészeti részleteteinket!
| | ||||
| | |||
| |||
 | |
 | | ||
|
OSSZEFOGLALAS
Építészeti szabadkézi rajzban a teret négyzethálós nagykocka-belsőként értelmezzük. A térsarok legkényesebb része az ún. Y-csomópont, amelynek szélső ferdéi a – gyakran rajzon túli - iránypontok helyére utalnak. Egynél több iránypontos perspektíva esetén tér-sarokba állított virtuális kockatorony segítségével készül a nagykocka-belső szerkezeti rácsa. A negatív sarkot átmenetileg kifordítva könnyebben kezelhető pozitív sarokhoz jutunk. A kocka-torony hátfalának négyzethálóit átlós sarok-tükrözéssel kiterjesztjük a térsarok lapjaira.
A nagy tér mint egész és az ismétlődő rész-motívumok közötti viszonnyal célszerű a tér-szerkesztés előtt vetületekben is megismerkedni. Főhálóra épülő, felületkövető mellékháló alkalmazásával egyértelművé tehetjük az egyes építőelemek nagy térsarokhoz viszonyított helyzetét.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése