Hogyan formázzuk az ismétlődő motívumot?
Feladat: Készítsünk az átlátszódás-tükröződés jelenségeit bemutató rajzunk egy részletének felhasználásával elvont síkkompozíciót!
A részletesen tónusozott A/2-es ceruzarajz alkalmas részletét keretes nézőkével választjuk ki. A nézőke mérete ne haladja meg egy képeslap (10 x 15 cm) felületét. A nézőke kerete választás közben kitakarja az eredeti kép egyéb részeit.
A kompozíció tervezését nagymértékben elősegíti, ha kedvünkre való műfajt választunk, majd alkalmas témát találva, ismerős funkciót képzelünk hozzá. Járjuk körül gondolatban a megvalósítás lehetőségeit is!
Ha bizonyos funkcióra gondolunk, tervezhetővé válik a kompozíciót hordozó anyag, s az ehhez tartozó háttér-szerkezet is elképzelhető. Jobban érezzük majd a lehetséges méreteket is. Mindenképpen érdemes ész szerű (modellezhető) nagyságrendek keretei között maradunk s értelmes, ismerős léptékben gondolkodnunk.
Kérdéseink:
Mi lesz? Milyen lesz? Miből lesz? Mekkora lesz? Hogyan jön majd létre?
Íme, néhány igéből képzett jelző, ABC sorrendben, hogy meginduljon fantáziánk (a lista bővíthető):
- Ácsolt
- Emelt
- Épített
- Falazott
- Faragott
- Festett
- Feszített
- Fonott
- Fújt
- Halmozott
- Hímzett
- Kalapált
- Kovácsolt
- Növesztett
- Nyírt
- Nyomott
- Öntött
- Préselt
- Ragasztott
- Rajzolt
- Rakott
- Sorolt
- Szabott
- Szeletelt
- Szerelt
- Szórt
- Szőtt
- Tördelt
- Tükrözött
- Vágott
- Vetített
- Vésett
Lakatos Artúr (1880-1968): Magyaros csomózott szőnyeg
Íme, néhány szokványos síkkompozíciós (azaz felületre való) téma:
- Absztrakt festmény, freskó, táblakép, grafika, üvegablak, ajtóminta…
- Álló, fekvő, lebegő épített szerkezet (függőleges, ferde vagy vízszintes síkban)…
- Belső vagy külső, tömör vagy áttört térválasztó, térrács, mellvéd-rács, burkolat, homlokzati struktúra, attika-dísz, épület-elem…
- Padló- (fal-, mennyezet-) minta, intarzia…
- Plasztika, dombormű (relief), (körbejárható vagy falhoz szorított) szoborszerű konstrukció…
- Szőnyegterv, kárpit, tapéta, csomagolóanyag, ruha- és bútorszövet…
A síkkompozíció tervezése során elszakadunk az eredeti perspektívától, s új, belső törvényszerűségeket fedezünk fel, amelyek készülő alkotásunk rejtett rendjére ilyen vagy olyan mértékben hatnak:
- Egyensúly
- Szimmetria
- Ritmus
- Hangsúly
Lakatos Artúr: Könyvborító
Tekintsük át formázási eszköztárunkat!
Az alább felsorolt hagyományos műveletek (részben vagy egészben) alkalmasnak tűnnek a kiválasztott ismétlődő motívum előkészítésére. Ne feledjük, hogy akármelyik tevékenységnek az ellenkezője is hatásos lehet. Nem biztos, hogy mindegyikre szükségünk lesz, de egyre feltétlenül: a kivágásra.
A kivágás, mint reduktív eljárás során a részt kiragadjuk az egészből, vagyis az (esetleg ismétlődő, gyakran geometrikus, szinte mindig leegyszerűsített) alap-motívum magját elkülönítjük az eredeti távlati képtől.
- Forgatás, döntés, torzítás
- Ismétlés
- Kivágás
- Kontraszt-képzés, világosítás, sötétítés
- Nagyítás (fókuszálás), kicsinyítés, átméretezés
- Nyújtás, hajlítás, tömörítés
- Sorolás (sűrítés, ritkítás)
- Színezés, szín-elvonás (fekete-fehér változat)
- Takarás, átfedés
- Tükrözés
- Válogatás, szaporítás, elhagyás
- Variációk képzése
Lakatos Artúr kollázs-terve, 1946 (Romos fővárosi jelképek, batik, tempera, pasztell)
Grafikai kelléktárunk megismerése céljából kövessük nyomon lépésenként az alábbi demó-példát:
A nagybeállítás nedves technikával, lavírozással (hígított tussal és ecsettel) készített részlete. A minta A/4-es méretben készült.
A közép-rész kivágása. A beállítás magja az üveglapon álló henger vetett árnyékának tükröződése, illetve a vetett árnyék és a tükörképek átfedésénél képződő mozaikok
Átfordítás ( vörösből zöld, fehérből fekete lett)
Kontraszt fokozása (az átmenetek határait megélesítjük, a foltok – képsík-mozaikok – jelentősége megnő)
Szín-elvonás (a tónusok megerősítése, elmozdulunk a fekete-fehér felé)
Fejre állítjuk a redukált motívumot, hogy elhalványuljon a vonalperspektíva.
Átszínezzük a képkivágást (elmozdulunk a kék tartomány felé - most mindent kék szemüvegen keresztül nézünk)
Ugyanezt kipróbálhatjuk a vörös tartományban is - a motívumra vörös fátylat terítünk.
Újabb nagyítással ráközelítünk a részletre. A képkivágás keretei megváltoznak.
A kapott eredményt kísérletképpen elforgatjuk 90 fokkal.
Nagyítás és a feleslegesnek tűnő szélső sávok eltávolítása következik, hogy minél kevesebb emlékeztessen a kiindulásra.
A távlati kép összetartásai (vagyis ferde vonalak többsége) lassan eltünedeznek, ezáltal egyszerűbb lesz a sorolás.
Elmozdulunk a drapp árnyalatok felé, hogy kipróbálhassuk a meleg tónus-színeket is.
Kékesszürke árnyalatok ellenpróbája során a színhangulat megváltozik.
Végsőkig feszítjük a még éppen lehetséges kontrasztokat, hogy tisztán kirajzolódjanak a tónuslépcsők határai.
Utolsó szakaszban az előzőből is kivágjuk a csupa feketéből-, világosszürkéből és sötétszürkéből álló magot, lecsökkentve a háttér-mozaikokat.
Kísérletsorozatunk végére az eredetileg beállított tárgyrajz sokszorosan átfogalmazott töredéke maradt – ki ismerne még rá a csendélet nyomaira?
Kompozíciós munkafázisok:
Sorolás – a kedvünkre alakított magot több példányban legyártjuk, s különböző illesztési rendszer szerint variációkat készítünk.
Színezés, nyújtás, tömörítés, lépték-változtatás, forgatás, tükrözés, takarás, sorolás hálós vagy más milyen kötésben.
A variációk száma türelmünktől s ízlésünktől függ. Töltsük ki lehetőleg az előírt A/3-mas felületet!
stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése