Attila múzeuma. Léptékadó figurák kontúrja mentén peremfényt alkalmazva, a térsíkok elkülönülnek. A nyílások kijelölik a fényforrás irányát. Azonos helyzetű síkok egy rajzon belül lehetőleg hasonló grafikával jelölendők.
Az alábbiakban bemutatok néhány “egy-perces” demo-mintát. A vázlatok nagy méretű, famentes, szürke papíron, három féle színű pitt krétával születtek. A fehér kiemelés technikája jelentősen felgyorsítja a fény-árnyék hatást. Elsőéves tanköröm demonstrációs órájának tanulságai:
Emeljük orrunkig a kicsiny modellt, s közvetlenül arcunk előtt tartva forgassuk körbe, hogy kiválaszthassuk a leglátványosabb nézőpontot!
A horizont magasságát döntéssel, billegtetéssel változtatva, egy-egy, elkülönített lépésben rajzoljuk meg a padló-rálátást, majd a mennyezet alálátást! Első vázlatunkban el is túlozhatjuk ezek mértékét.
A következő fázisban az eredeti keretet kibővítjük, s túllépünk a rajz szélein. Ezáltal közelebb megyünk a látványhoz. Gyakorlatban az első vázlatot (amely a modellt még kívülről ábrázolta) újra méretezzük: szegélyeit levágva, második rajzunkon a magot felnagyítjuk .
Iránypontjaink rögzítése után fésüljük össze a megfelelő összetartásokat!
Árnyékolás előtt felületosztással erősítsük meg a síkok irányát! (Esésvonal, rétegvonal, padlóháló, méterháló, lábazat, anyagjelölések, vetett árnyékok, tükröződés, stb.)
Alexandra sarka. A keretek elhagyásával a képet felnagyítjuk. Fehér kiemeléssel hatásosan összefoghatók az épített részt körítő környezet foltjai. A halmazállapotok elkülönülnek. (A Teremtés is így kezdődött: az Ég elkülönült a Földtől.)
Tamás színháza. Rajzolás közben újabb ötletünk támad. A fél szintek közé rámpák kellenek.
A teljes illusztrált cikk mb-kuckónál láthatók:
VálaszTörléshttp://mehesb.spaces.live.com