Nemzeti Múzeum

Helykereső vázlatok, előtanulmányok tollal és ecsettel.

Az alábbi akvarell fázisrajzait filmszerűen is lepergethetjük.

Átlós nézet a galériaszintről.
Az oszlopsor arányait külön is érdemes  - szemből nézve - tanulmányozni, mert a nagy képen szerkezet-építő modulként a galéria árkádsora kínálkozik.

Kiindulásul az oszlopok közé szorított mellvéd (közel két négyzetnyi)  téglalapja szolgálhat.
A háttér hol eltűnő, hol kibukkanó freskó-fríze fontos szerephez jut a vázolásnál. A mozgalmas falfestmény-folyam kontrasztos alakjai is a helyes arányok megtalálását segítik .

Képeslap-vázlat az egyik oszloplábról.
Az oszlopok önálló korlátszakaszok közé ékelődnek. Az előtérben később szükségünk lehet építészeti tagozatok részleteire is.

A téma körbejárása a felkészülési folyamat része. Ezen a lavírozott tussal készített jegyzeten a számok lépésekben mért szakasz-távolságokat  rögzítettek: a hosszoldalon: ablak – falköz –ablak – falköz adják a teljes méretet. A rövid oldalon galéria – lépcső-szélesség – orsótér – lépcső – galéria jelentik a szabályos hasáb szélességének összegét. A magasságot ehhez viszonyítva kell megbecsülni (l. pihenő homlokfala).
Oszlop, oszlopköz, ablak, ablak-köz, lépcsőkar, orsótér, oldalfolyosó… A teljes befoglaló formához részleteinek összeadásával jutunk el.

Megbízható alap-modul egy-egy ablak. A háttérben látható ablak-szemek szabályos hálót kínálnak, amelyekre pontos függőleges (és vízszintes) skálák építhetők.
Mindjárt az elején tegyünk különbséget a vastag és a vékony üveg-osztások között, különben könnyen eltévedünk a számolásban! Ezek az osztások segítenek szemsíkunk meghatározásában is.
Oldalpillantással vigyük körbe, a látvány belsejébe szemmagasságunkat!

A pihenő homlokfala.
A központi fal-freskó, a színes mezők, az elválasztó lizénák, vízszintes tagozatok, párkányok, felső fríz – rajzolás közben lassan kitanuljuk a térfal klasszikus, belső rendjét. A szimmetria sokat segít – elég a felület felét megfigyelni, s tengelyen áttükrözni.
 
A lépcső-tér fedele alulnézetben.
A tér plafonján az alaprajz elrendezése tisztán kirajzolódik. Figyeljük meg az oldalfolyosók kazettás mennyezetének részleteit is! A nagytér mestergerendái fontos szerepet kapnak a perspektívában – mielőbb értsük meg helyzetüket az oszlopokhoz viszonyítva!
A lépcsőpihenőről felfelé nézve egy másik lavírozott ecsetrajz készült. A vázlat felépítését a freskók sok-figurás részleteinek kikeresése itt is támogatta.A lépcsőkar ferdéi a derékszögű háló (perspektívában ferdéknek látszó) rendszerének elkészülte után kerültek a képbe.

A film-szerűen lepergethető rajzolási sorrendet MB picasa-albumában is megtaláljuk, Múzeum-lavír-kroki cím alatt. English version
Íme, néhány kiragadott kocka a 120 képből:
   Oszlopköz…  Árkád-plafon…   Ablakszemek…  Térsarok…  Függőleges skála…  Előtér-kandeláber…  Donga íve … stb.
A bemutatott sorrend egyéni, s részlethalmozáson, “araszoláson” alapul. A belülről kifelé történő építkezés végül ugyan oda vezet, mint a hagyományos,
kívülről befelé (ceruzás és egyéb mérésekkel operáló) módszer.
Csak éppen annyival jut előbbre, hogy egyúttal a képmezőt is kitölti mozaikokkal, amit a másik módszernek utólag tesz meg! Kezdők számára a tanulás útja mégis befoglaló formákon keresztül vezet.

“Térsarokban kezdtem, a magassági skálát az első oszlopköz belső részleteivel rakosgatom össze. A már elkészült foltokat egységként használva, előbb a kevésbé torzuló falmezőt állítom fel. Az ablakszemek szabályos négyszögei a szerkezet-építés magját képezik. Az ívet a derékszögű váz elkészülte után illesztem befoglaló hálójába. Az előtérbe betakaró korlát-kandeláberre a legvégén kerül sor, amikor már pontosan látszik, hogy egyes részei a megkonstruált háttér mely részleteit fedik el…”

  

Modell-rajz

Hogyan jelenítsük meg grafikusan a “Kint is vagyok, bent is vagyok” elnevezésű, - tanszékek közötti, elsőéves építészhallgatóknak szánt - feladat modelljét úgy, hogy a szemlélő benne érezze magát az átmeneti térben?

Attila múzeuma. Léptékadó figurák kontúrja mentén peremfényt alkalmazva, a térsíkok elkülönülnek. A nyílások kijelölik a fényforrás irányát. Azonos helyzetű síkok egy rajzon belül lehetőleg hasonló grafikával jelölendők.

Az alábbiakban bemutatok néhány “egy-perces” demo-mintát. A vázlatok nagy méretű, famentes, szürke papíron, három féle színű pitt krétával születtek. A fehér kiemelés technikája jelentősen felgyorsítja a fény-árnyék hatást. Elsőéves tanköröm demonstrációs órájának tanulságai:

Emeljük orrunkig a kicsiny modellt, s közvetlenül arcunk előtt tartva forgassuk körbe, hogy kiválaszthassuk a leglátványosabb nézőpontot!

A horizont magasságát döntéssel, billegtetéssel változtatva, egy-egy, elkülönített lépésben rajzoljuk meg a padló-rálátást, majd a mennyezet alálátást! Első vázlatunkban el is túlozhatjuk ezek mértékét.

Hasonlóképpen pillantsunk be a falak közé is: a vezérsík képsíkunkkal bezárt szögét finoman változtatva, próbáljunk előbb az egyik, azután a másik oldalból a lehető legtöbbet megmutatni! Lassan kialakul az egyensúly a térhatároló felületek között. Ha ebből ennyit látok, akkor a másikból csak ennyi marad. Az egyik kedvezmény megköti a másik mértékét. Rajtunk múlik, mit akarunk megmutatni, azaz hogy honnan nézzük a belső teret.

A következő fázisban az eredeti keretet kibővítjük, s túllépünk a rajz szélein. Ezáltal közelebb megyünk a látványhoz. Gyakorlatban az első vázlatot (amely a modellt még kívülről ábrázolta) újra méretezzük: szegélyeit levágva, második rajzunkon a magot felnagyítjuk .

Iránypontjaink rögzítése után fésüljük össze a megfelelő összetartásokat!

Árnyékolás előtt felületosztással erősítsük meg a síkok irányát! (Esésvonal, rétegvonal, padlóháló, méterháló, lábazat, anyagjelölések, vetett árnyékok, tükröződés, stb.)




Alexandra sarka. A keretek elhagyásával a képet felnagyítjuk. Fehér kiemeléssel hatásosan összefoghatók az épített részt körítő környezet foltjai. A halmazállapotok elkülönülnek. (A Teremtés is így kezdődött: az Ég elkülönült a Földtől.)

Tamás színháza. Rajzolás közben újabb ötletünk támad. A fél szintek közé rámpák kellenek.

Analógia első és harmadik iránypont között

 

 Padlóhorizontos kockatorony, közeli oldalsó iránypontokkal

Oldalnézet értelmezi, hogy a tornyot közelről szemlélve, szakaszosan tapogatjuk le látványát. Mindegyik „odapillantáshoz” újabb vezérsugár, s ahhoz arra merőleges tárgyképsík tartozik.

l. MB: Harmadik iránypont - papírcsík-módszerrel

Horizontális és vertikális helyzet közti analógia

 

Vizsgáljuk tornyunkat szintenként! Horizontunktól távolodva, az emelet-magasság (az egységnyi kocka-él mint átfogó) egyre inkább eltér annak nézőpontunkból rövidülésben látott vetületétől (mint befogótól). Ez a magyarázata annak, hogy a kockatornyot magasítva (közeli nézőpontból, felfelé tekintve) még a függőlegesnek maradó központi él emelet-osztásai is rövidülnek. A szélső kontúr-szakaszok szakaszosan befelé hajlanak, azaz az eredeti függőlegesek többsége összetartónak látszik.

Analógia első és harmadik iránypont között

Utcán sétálva, szokványos szemmagasságból, a négyzethálós járda-mintát (párhuzamos helyzetben), egy iránypontos perspektívában látjuk (l. Tükröződő Toronytrió). Az összetartás-rövidülés geometriáját oldalnézetben szemléletesen magyarázható.

Dearborn, Chicago, 2001, filctoll.

Tekintsünk fel közelről egy felhőkarcoló szabályos négyzethálóval tagolt homlokzatára! Az előbbi helyzethez képest 90 fokkal elfordított arcú szemlélő ugyanazt a padlóhálót látja, csak most függőleges síkban. A vertikális helyzet olyan talpára állított, a felhőkarcoló oldalának támaszkodó, végtelenített kockasorral magyarázható, melynél a hanyattfekvő figura mérete éppen kockányi, képsíkja valamelyik közeli kocka-oldal, látványa pedig az ezen felfogott távolabbi kocka-sarkok együtteséből tevődik össze.

Bofill, Chicago, 2001, filctoll

Ha a padlóháló középső, függőlegesnek látszó hosszanti fúgáját „csuklópántnak” használva, a végtelenbe futó szomszédos mező-párt megbillentjük, horizontális helyzetből vertikálisba kerülünk át. Ha a két szomszédos, bebillentett sáv éppen derékszögben rögzül, akkor eljutottunk a felhőkarcolót képviselő kockatorony tövéből feltáruló látvány esetéhez.

 

Lebillenő padlóháló-szeletek révén az egy iránypontos perspektíva átalakul három iránypontos perspektívává…

 

Társítás a padlósík négyzethálója és a felhőkarcoló sarok-homlokzata között.

 

Horizontális padlóháló égbeszökő kockatoronnyá alakul.

 

State-and-Oak Str-corner, Chicago, 2001, filctoll

További filctoll-példák MB amerikai vázlatkönyvében tekinthetők meg.