Nemzeti Múzeum

Helykereső vázlatok, előtanulmányok tollal és ecsettel.

Az alábbi akvarell fázisrajzait filmszerűen is lepergethetjük.

Átlós nézet a galériaszintről.
Az oszlopsor arányait külön is érdemes  - szemből nézve - tanulmányozni, mert a nagy képen szerkezet-építő modulként a galéria árkádsora kínálkozik.

Kiindulásul az oszlopok közé szorított mellvéd (közel két négyzetnyi)  téglalapja szolgálhat.
A háttér hol eltűnő, hol kibukkanó freskó-fríze fontos szerephez jut a vázolásnál. A mozgalmas falfestmény-folyam kontrasztos alakjai is a helyes arányok megtalálását segítik .

Képeslap-vázlat az egyik oszloplábról.
Az oszlopok önálló korlátszakaszok közé ékelődnek. Az előtérben később szükségünk lehet építészeti tagozatok részleteire is.

A téma körbejárása a felkészülési folyamat része. Ezen a lavírozott tussal készített jegyzeten a számok lépésekben mért szakasz-távolságokat  rögzítettek: a hosszoldalon: ablak – falköz –ablak – falköz adják a teljes méretet. A rövid oldalon galéria – lépcső-szélesség – orsótér – lépcső – galéria jelentik a szabályos hasáb szélességének összegét. A magasságot ehhez viszonyítva kell megbecsülni (l. pihenő homlokfala).
Oszlop, oszlopköz, ablak, ablak-köz, lépcsőkar, orsótér, oldalfolyosó… A teljes befoglaló formához részleteinek összeadásával jutunk el.

Megbízható alap-modul egy-egy ablak. A háttérben látható ablak-szemek szabályos hálót kínálnak, amelyekre pontos függőleges (és vízszintes) skálák építhetők.
Mindjárt az elején tegyünk különbséget a vastag és a vékony üveg-osztások között, különben könnyen eltévedünk a számolásban! Ezek az osztások segítenek szemsíkunk meghatározásában is.
Oldalpillantással vigyük körbe, a látvány belsejébe szemmagasságunkat!

A pihenő homlokfala.
A központi fal-freskó, a színes mezők, az elválasztó lizénák, vízszintes tagozatok, párkányok, felső fríz – rajzolás közben lassan kitanuljuk a térfal klasszikus, belső rendjét. A szimmetria sokat segít – elég a felület felét megfigyelni, s tengelyen áttükrözni.
 
A lépcső-tér fedele alulnézetben.
A tér plafonján az alaprajz elrendezése tisztán kirajzolódik. Figyeljük meg az oldalfolyosók kazettás mennyezetének részleteit is! A nagytér mestergerendái fontos szerepet kapnak a perspektívában – mielőbb értsük meg helyzetüket az oszlopokhoz viszonyítva!
A lépcsőpihenőről felfelé nézve egy másik lavírozott ecsetrajz készült. A vázlat felépítését a freskók sok-figurás részleteinek kikeresése itt is támogatta.A lépcsőkar ferdéi a derékszögű háló (perspektívában ferdéknek látszó) rendszerének elkészülte után kerültek a képbe.

A film-szerűen lepergethető rajzolási sorrendet MB picasa-albumában is megtaláljuk, Múzeum-lavír-kroki cím alatt. English version
Íme, néhány kiragadott kocka a 120 képből:
   Oszlopköz…  Árkád-plafon…   Ablakszemek…  Térsarok…  Függőleges skála…  Előtér-kandeláber…  Donga íve … stb.
A bemutatott sorrend egyéni, s részlethalmozáson, “araszoláson” alapul. A belülről kifelé történő építkezés végül ugyan oda vezet, mint a hagyományos,
kívülről befelé (ceruzás és egyéb mérésekkel operáló) módszer.
Csak éppen annyival jut előbbre, hogy egyúttal a képmezőt is kitölti mozaikokkal, amit a másik módszernek utólag tesz meg! Kezdők számára a tanulás útja mégis befoglaló formákon keresztül vezet.

“Térsarokban kezdtem, a magassági skálát az első oszlopköz belső részleteivel rakosgatom össze. A már elkészült foltokat egységként használva, előbb a kevésbé torzuló falmezőt állítom fel. Az ablakszemek szabályos négyszögei a szerkezet-építés magját képezik. Az ívet a derékszögű váz elkészülte után illesztem befoglaló hálójába. Az előtérbe betakaró korlát-kandeláberre a legvégén kerül sor, amikor már pontosan látszik, hogy egyes részei a megkonstruált háttér mely részleteit fedik el…”