Opera

A  BME Építészkarának Rajzi Tanszéke harmadéveseknek  történelmi középületekbe szerez bejárást Budapesten. Legkedveltebb rajztémáink egyike a budapesti Operaház díszlépcsője.

Helykereső vázlat a galériaszinten – 2002

Képeslap-kartonokból összeillesztett helykereső vázlat, 2010

A lépcsőtér alja, pasztell zöldes alapon – 1987

Kövessük végig lépésenként az alábbi látványterv szerkezeti felépítését! A példa lavírozott ecsetrajz technikával készült. A fények, csillogások fehér temperával lettek kiemelve.

A 2005-ben íródott füzet – Az Operaház díszlépcsője - MB honlapján is megtalálható.

A rajzolási sorrendet elemző képsor összegzéseként az Olvasó ott egy “Nagyítás” feliratú rajzot talál, amely mozgó képsorként vetíthető le.

Oldal-pillantással is tanácsos kikeresni szemsíkunkat. Egy képen belül egyetlen horizont van.  Szemmagasságukhoz tartozó profil-osztást körbevihetjük az oldalfalakon a túloldalra, a tér belsejébe.

A Tér mint nagykocka-belső. A díszlépcsőház alulról felfelé nézve, berajzolt Y-csomóponttal. A legnagyobb alálátást a térsarok szélső ferdéi szolgáltatják. Az iránypontok messze a rajzon kívülre kerülnek.

Az Y-csomópont az árkádos galéria homlokfalánál is felfedezhető.

Az átlósan és alulról nézett térsarok középső sávjában „részlethalmozással” készül az első függőleges skála. Figyelmünket a térsarok derékszögű hálózatának perspektivikus torzulására irányítjuk. Mivel – innen nézve - a nagykocka-belső egyik oldallapja sem párhuzamos képsíkunkkal, a szerkezeti háló vízszinteseinek rögzítése folyamán most két irányponttal lesz dolgunk. (Ha jobban megdöntenénk képsíkunkat, a függőlegesek is összehajolnának, s három iránypontos perspektívánk lenne.)

A függőleges mércén - a közeli tagozat osztásaira oldalt pillantva - bejelöljük horizontunk vonalát. Szabályos, szimmetrikus belső térben a vízszintes tagozatok biztosan körbefutnak: a magunk mellett, szemmagasságában látott lábazati profilt felismerjük a tér túloldalán, a kép belsejében is.

A legnagyobb alálátás helyén arányméréssel határozzuk meg a szélső ferde dőlését. Lejtése a távoli iránypont helyére utal. A szélső ferde és a horizont metszéspontjában (általában a rajzlap szélén túl) lesz a rövidülő oldal iránypontja. Ennek ismeretében kiegészülnek a köztes ferdék: összetartó vonal-nyalábjuk a távoli szög-csúcs felé konvergál. A szög szárait a szélső ferde és a horizont szolgáltatja.

A szélső ferde (legmeredekebbnek látszó vízszintes tagozat) két főiránybeli komponensét vízszintes bevetítéssel ill. negyedkörös forgatással – azaz „ceruzás méréssel” – állapítjuk meg. A rajztábla felső peremével végrehajtandó vízszintes bevetítés a távoli és közeli függőleges skála azonos pontjának (látszólagos) magasság-különbségéről ad felvilágosítást .

A tér szerkezetét a valós építkezés menetéhez hasonlóan építjük fel: a függőleges falak és oszlopok elkészülte után, a megfelelő vállakra ültetjük a galéria árkádsorának félkör-keresztmetszetű boltozati íveit.

A homlokzati árkádsor (két negyed-körből álló) félkör-íveit észben megfigyeléssel, részben szerkesztéssel vázoljuk fel. Ez utóbbi során nagyban segít minket a befoglaló négyzetháló tudatos hozzárendelése (l. „Körgyűrűk”, ill. „Bazilika”).

Az összetartozó pillér-vállakra virtuális érintőt fektetünk, mintha vonórúd erősítené a boltövet. Ez lesz a félkör-ív húrja. A húr középpontjába állítjuk az íves nyílás félköreinek megrajzolásához szükséges, „kör-köré írt”, kiegészítő négyzetsor magasságát (vagyis a kör sugarát). A vonatkozó iránypont ismeretében, a szerkezeti háló felső pontjához külső érintőt illesztünk, mely – az alálátás miatt - az előző szélső ferdénél is meredekebbnek látszik. Az új szélső ferde az előzőt köztes ferdévé minősíti vissza.

 

A szerkezeti rács köztes ferdéi. A horizontot egy közeli saroknál és a lépcsőn is jelöljük be! A szerkezeti rács függőleges tagolását a kevésbé torzuló (inkább szemközti) falon kezdjük el.

A szélső ferde és a horizont mint szögszárak közé szorítjuk be a szerkezeti háló köztes ferdéit. Ahol a lépcsősor járólapját vonalnak látjuk, ott a szemmagasságunk. A szemsíkot egy közeli oszlop pozitív-negatív sarkainak látszólag „kiegyenesedő” (perspektívában „cikk-cakkos”) vízszintes osztásaihoz is hozzárendelhetjük.

Minden nézőponthoz saját, egyetlen horizont tartozik.

A szerkezeti rács függőleges osztásait előbb azon a falon jelöljük be, amelyik kevésbé torzul. Tanulságos az ismétlődő falmezőkkel szemből is megismerkedni! Ha megértjük az építészeti tagozatok és közök vetületi rendszerét, könnyebben oldjuk meg perspektivikus torzulásaikat.

A nagy térsarok oldalfalai ismétlődő mezők sorozatából áll. A szemből tanulmányozott  oszlopközbe hozzávetőlegesen két négyzet írható. Érdemes az oszlopokat teljes szerkezeti vastagságukkal (vagyis rögtön legalább két vonallal) ábrázolni, hogy az íveket az oszlopfő vállaira tehessük!

Kövessük figyelemmel a különböző síkokban futó párhuzamosok összetartását! Pl. a közeli oszlop vízszintes osztásai ill. boltövének kazetta-peremei mint köztes ferdék a távoli térsarok oldalfalának szerkezeti rendjéhez illeszkednek.

	A főfal nyílásának képsík-mozaikjához a benne foglalt részletek kitöltésével is eljuthatunk.		A  kivágás nagyított részletezése: a kapcsolódó képsík-mozaikok összessége kiadja az oszlopköz foltját.

A főfal nyílásának képsík-mozaikjához a benne foglalt részletek kitöltésével is eljuthatunk. A szerkezeti háló perspektivikus torzulását e közben négyzethálós szerkesztéssel is érdemes figyelemmel kísérni. Az egymáshoz kapcsolódó képsík-mozaikok összessége előbb-utóbb kiadja az áttört homlokfal oszlopok között látható foltját. Akár belülről kifelé, akár kívülről befelé haladunk - végül is ugyanazt az eredményt kapjuk.

A kép középső sávjában kirajzolódó függőleges skála megvalósulásában fontos szerepet játszanak a lépcsőkarok korlát-mezői, melyeket a perspektívában egyszerű geometriai formáikra bontva hasznosítunk. (trapéz, háromszög, négyzet- ill. rombusz-sorozat). Pontos információt szolgáltat a lépcsőkorlátok közé szorított háromszög-alak a mellvédek kényes ferdéiről.

Ne feledjük: a lépcsőket átmenetileg képviselő lejtők pereme (a fokokra fektetett szerkezeti érintők ill. a velük párhuzamosan futó korlát-profilok) másodrendű ferdék azaz lapátlók, melyek az elsőrendű ferdék (vagyis a kocka-élek) meghatározása után kerülhetnek szerkezeti vázlatunkra.

	Lépcsőkarok mellvéd-mozaikjai		Egyszerű geometriai formák

Feltétlenül határozzuk meg a közeli oszlop kiterjedését, mielőtt elmerülnénk a vállairól szerte-ágazó boltövek henger-palástját ékesítő kazetták részletes tagolásába! Mérő-képsíkunkon - „ceruzás méréssel” - vetjük össze a hasáb teljes szélességét a korábban felépített térsarok függőleges skálájával.

	Mellvédek találkozása – a szerkezet-építés kulcsa.		Mellvédek egyszerűsített formákkal szerepelnek.

A baloldali korlát-szalag felvázolása után a pihenőnél a már elkészült mozaikokhoz illeszkednek a jobboldali mellvéd-mozaikok. A fehérrel jelölt, belső háromszöget egyéb, jól mérhető síkidomok fogják közre. Ebben a fázisban a díszes építészeti tagozatok vázlatosan összevonva szerepelnek – „baba” és „köz” csak később részleteződik.

Utólag tisztán látszik, hogy a látvány felvázolásának a kulcsa a középrész mellvéd-mozaikjainál van elrejtve.

 

Az előteret kitöltő korlát-elemeket érdemes vetületeikben is tanulmányozni. Korláttartó “baba” és karfa látványa és metszete. A befoglaló forma negatív foltokból áll össze.

A mellvéd pihenőjének domborműves szakasza. Kazetta beforgatott metszettel. Félemeleti párkány szemből és profilból. Részlet-vázolás közben értjük meg igazán az összetartozó építészeti formákat: az induló ív és az oszlop pereme egy vonalba esnek.

Az előcsarnok padló-mozaikja.

A lépcsőkanyar mellvéd-foltjainak és a közéjük zárt háromszögnek megrajzolása után végül sor kerülhet az egyes lépcsőfokok kijelölésére is . Az előkészítő folyamat során (helykereső vázlatok, képkivágás, a nézőpont megállapítása, a horizont tisztázása, stb.) derül ki, milyen ismétlődő motívumok vetületi tanulmányozására lesz szükségünk. Annyi előtanulmány , ahány jelentős díszítőelem szerepel az előtérben!

 

A szerkezeti háló felvázolásának kulcsa a térsarok oldallapjaival párhuzamos síkban futó mellvédek közé zárt háromszög nézőpont-helyes rögzítésében rejlik. Ehhez a központi képsík-mozaikhoz a benne látható részletek kitöltésével (azaz „részlet-halmozással”) is eljuthatunk. A lefelé menő, a kép alsó szélén balra eltűnő lépcsőkorlát meredekségét a középső szakasz mellvéd-peremével összevetve határozzuk meg. A rajzon előforduló szerkezeti ferdék három csoportba oszthatók. Elsőrendűek a kockarács élei (a valóságban vízszintes építészeti tagozatok). Másodrendűek a kocka lapátlói (a lépcsőkarok). Harmadrendűek a kanyar íveire fektetett húrok, mint tér-átlók; ezekhez érve már végleg tisztában kell lennünk a nagy tér (mint kockarács) szolid szerkezetével.

Legtöbb probléma a lépcsőkarokkal van. Érdemes előzetes szerkezeti vázlatokat készíteni. Egy-egy kar lejtése egy-egy fok arányához hasonlítható.

 

Gyakori hallgatói kérdés: hogyan rajzoljuk a lépcsőkarokat?

Helyszíni kartonlapocska-vázlatok illusztrálják a válasz folyamatát. Konklúzió: A tér alaprajza a plafonról olvasható le.

A nagylépcsőház vetületei: az öt kar háromszor hármas alaprajzi mező-kiosztásban helyezkedik el. A középső kar szélesebb és rövidebb, mint a szélső karok. A fokok száma is eltérő a két féle karnál.

A hossz-fal nézete és a karok metszete. Egy-egy lépcsőkar harmad emelet-magasságot hidal át. Az első emelet alacsonyabb, mint a második.

A nagylépcsőház öt lépcsőkarja, babaház-makettként, kívülről nézve. Az oldal-galéria középső árkád-nyílása majdnem azonos a két szélsővel.

Modell séma. A lépcsőtér szerkezetének megértéséhez pillantsunk fel a mennyezetre!

Lavírozott ecsetrajz. Állóképekből összefűzött fázisrajzait MB-albumára kattintva vetíthetjük le.