mehesb: Visszajátszott demo

Vetített rajzolási sorrend próbája a MUPA-ban

2010. február 17-én a BME építészkarának egyik harmadéves csoportja a Nemzeti Hangversenyterem impozáns előcsarnokában rajzol. A tanár újszerű oktatási módszerrel kísérletezik. Óra előtt a választandó nézőpontból előre megfesti a látványt, miközben szakaszosan mozgóképre rögzíti a szerkezet-építés lépéseit.

Két állvánnyal dolgozik. Az egyik a festő-állvány. A másik a kamera statívja. Fehérrel kiemelt, lavírozott ecsetrajz technikával sebesen dolgozik 65 x 50 cm méretű, drapp színű kartonján, hogy mire a diákok megérkeznek, vetíthető bemutatójával elkészülhessen.

Ehhez előbb felvevőjéről hordozható számítógépére kell még ott, a helyszínen letöltenie (egyelőre vágatlan) klipjeit. Az átjátszás műveletéhez egy helyi konnektorra is szükség lesz. Éppen időre elkészül a mozi. A teljes előkészítés 60 perc alatt zajlott le.

Mire az első diákok beszállingóznak, a belső tér szerkezeti felépítésének folyamata - kezdettől a végéig, nagyon személyes megfogalmazásban - lepergethető.

Az élő kísérletnek az a célja, hogy a külső helyszíneken szokásos kezdeti tétlenségen, tanácstalanságon a diákokat átlendítse.

Választ adjon a “Hol kezdjem, mennyi látszódjon, álló vagy fekvő lappal induljak, milyen sorrendben haladjak, hol a horizont, hová kerüljenek az iránypontok, mennyire kell kidolgozni?”... típusú, gyakori kérdésekre.

A minta-szolgáltatáson túl az eljárás szerepet kap a dokumentálásban is. A téma fentiekben ismertetett egyéni feldolgozása (szerkesztve és kiegészítve a legjobb hallgatói munkákkal) a következő csoportok és eljövendő félévek számára archiválható.

A helyszíni demo-visszajátszás eredményeképpen a későn jövők is hamar felzárkóznak. A fotókon jól kivehető, hogy míg az elő-őrs már szorgalmasan rajzol, a harmadik csapat a nézők második csoportjához csatlakozik. A kísérlet szerint folyamatos a nekibuzdulás, akár a magától újrakezdődő vetítés.

A diákok hamar áttekintik a teendőket. Inspirációval feltöltődve habozás nélkül nekilátnak saját rajzuknak.

A mintának az a feladata, hogy egyféle (nagyon is személyes, követhető vagy kikerülhető) ösvényt jelöljön ki a rajzolási sorrendre vonatkozólag.

A hegyre sok féle úton lehet feljutni!

Eltérően a kész, befejezett példáktól, folyamatában mutatja be a megvalósulás lehetőségét, s az üres papír tátongó fehérségétől a szerkezeti felépítés jól elkülönített fázisain lépegetve, csomóponttól csomópontig jut el egyféle kézzelfogható eredményig: a képmezőt teljesen kitöltő kontúrrajzig.

A visszajátszott demo ötlete rokon a kivetített demo-nak keresztelt eljárással. Nem kell hozzá projektor és vászon. Viszont elvész az alkotásból az egyidejűség, hiszen a lejátszott folyamat-töredékeket valamivel korábban vesszük fel. A szemlélők ennek dacára szinte élőben

azonosulni tudnak a bemutatott

rajzolási sorrenddel, hiszen maguk előtt látják a képsorhoz tartozó helyszín valamennyi jellemző részletét, csak az esetleges árnyék-fény-viszonyok változása jelzi a felvétel és a lejátszás között eltelt (viszonylag csekély) idő múlását.

A lavírozott, részben színezett ecsetrajz repróját visszafelé fázis-rajzokká alakítva készült el később az állóképekből lepergethető diavetítés anyaga.

Néhány kiragadott részlet az állókép-sorozatból: