Korábbi tanulmányainkban is foglalkoztunk már magányos szék rajzolásával (szögletes testek és a tónusozás határán). Az elmélet most is igaz (MB: “Székrajz szöveggel” – bevezetés a bútorrajzba). Hasznos a vetületi előkészítés, a kockarácsba foglalás, stb. Emlékeztetőül idézem az 1985-ös füzet címlapját:
1 – Részemről a friss beállítást az ülőlap hajlított pereménél kezdem, a szerkezeti elemeket valós tömegükkel (azaz rögtön legalább két kontúrral) ábrázolom.
Az átlátások, közök gondosan megfigyelendők. A bútorrajz a közök, negatív foltok mozaikjaiból belülről kifelé lépegetve is felépíthető. Ezt a módszert neveztem el “részlethalmozásnak”.
2 –A vázlat nemcsak a befoglaló forma kontúrjából áll. Az első vonalháló szerves része a vetett árnyékok,takarások, környezeti- (háttér-belemetsződések) is.
A szék-lábakhoz mindig tartozik valamennyi vetett-árnyék .
Mai beállításunk emlékképe. A háttér együtt fejlesztendő a főtémával. A tónusozás előfeltétele, hogy a mozaikok összehasonlítható szomszédságában legyenek.
3 - Kerüljük el azt a kísértést, hogy túl hirtelen besötétítünk egy-egy lábat. Ez csak addig igaz, amíg a rúd világos háttér előtt fut. Amint a háttér sötétre vált, a ugyanannak a rúdnak a képsík-mozaikja kivilágosodik. Ez a Helyi Kontraszt jelensége.
Másodéves építészhallgatók bútort rajzolnak. A tárgyrajzolás kurzust érdemes drapéria-témával kezdeni. Tekintsük meg a folyamatról készült mozit is!
Végül mindenki belelendül s egyéni alkata szerint fejezi be a csendéletet. A rajzok távol kerülnek a fotográfiától s a kötött iskolás helyszíntől. Demo-vázlatom hátterét felül egy vasárnapi ablakrajz részlet egészíti ki (Ellenfény pászmák a befagyott Kiságon).
