Vernisage with piano-music

Dead Leaf Drill

Staffage in Architectural Freehand Drawing

Erasmus drawing course at BUTE

Key-words: covering (hiding), diagonal method, linear web of basic lines, layer, local contrast, material rendering, phenomena of linear perspective, picture plane mosaic, reflected light, spatial planes, surrounding, street furniture, top light.

Memory pictures of the introductory lecture -  Details of black board’s notes:

Composition (focusing the center, balance between picture plane mosaics)

Covering or hiding perspective (third element of phenomena of linear perspective, after foreshortening and convergence)

Spatial planes (theatre’s scene – arrangement of the stage)

All the world is a stage!

How to draw trees – Scale theory – the Local Contrast

Scale giving elements (surrounding as scale)

Linear details, parts of staffage elements

Cast shadow, self shadow, reflected light (Basic elements of shadow setting on sphere and cylinder)

Relation between buiding and surrounding

Ingredients of Staffage (street furniture, figures, cars, plants, clouds, lamps, pylons, pillars, masts, etc.)

Material rendering (stone surface corner)

Material rendering (brick or tile surface corner)

Plant silhouettes with one line

 

Ad hoc exhibition of technical examples (Dry and wet techniques)

Dead Leaf Drill – Framing shape, follow-surface –layer of lines, top lights, the Local Contrast.

Modellrajz technika

Úgy modellezzünk, hogy le is tudjuk rajzolni!

Száraz és nedves technikák, a tisztavonaltól a tónusozásig, a fekete-fehértől a színes látványtervig

Kulcs-szavak: átmenet-képzés, befoglaló kockarács, csúcs-fény, elemi folt, előtónus, fehér kiemelés, felületkövető vonalháló, háttér-belemetsződés, helyi kontraszt, képsík-mozaik, kontúrrajz, lavírozás, megfigyelés fókusza, nem-fehér alap, perem-fény, reflex-fény, szín-absztrakció, szürke-skála, takarásos perspektíva, tér-sarok, vonalháló réteg.

2010. őszi félévében az évközi modell-feladat rajzbeli feldolgozásához kapcsolódó technikai bemutatót megörökítettük. A résztvevőkről jelenléti ív helyett szintén felvétel készült MB csoportjában.

Szürke, nedv-szívó papíron az alábbi technikákat próbáltuk ki Zita modelljén:

Színes ceruza-rajz (kékek és vörösök, fehér kiemeléssel)

Vastag filctoll (egyirányú vonalhálók, pöttyözéses elhalványulással)

Pitt-kréta (vörös előrajz, fekete javító-háló és fehér krétás kiemelés)

Ecsetrajz, lavírozás (vízzel higított tónus-átmenetek, kiemelések tubusos fehér temperával)

1) Ceruzarajzot színes irónokkal emelhetünk ki. A Helyi Kontraszt elméletéből ismert előtónusok a vonalak sötét oldalát jelölik ki. A tónusozáshoz feltétlenül szükséges térsíkok mélységi elkülönítése céljából, a főtéma menti háttér-belemetsződések is megfigyelendők.

Ha üres a háttér, tegyünk valamit a tárgy mögé! A kontúrrajz a téma körvonalain kívül a vetett árnyék peremeit is jegyzi. Minden anyagváltás, szín-határ, felületosztás vonalára szükség lesz a tónusozáshoz.

A megfigyelendő helyi kontrasztok rögzítése szaporább, ha nem-fehér alapról indulunk. Fehér papíron egy-egy világosat legalább két sötét folt közé szorítva fejezhetjük ki. Szürke alapon (sötéttel előrajzolt körvonalak nyomában) fehér kiemeléssel a csúcsfények közvetlenül bejelölhetők.

Bármilyen technikát alkalmazunk, a képsík-mozaikokon belüli átmenet-képzés elve nagyon hasonló.

Színes ceruzák találkozásánál újabb szín keletkezik. A vonalháló rétegek változatos átfedése rajzunknak egyéni jelleget kölcsönöz. A vonalkázás eleinte a fekete-fehér ceruzatechnikában tanultak szerint oldandó meg. Az anyagok, felületek (tér-síkok) fokozott elkülönítésére a szín-absztrakciót is kipróbálhatjuk: pl. a környezetben minden, ami nem maga a tárgy, kék lesz (pedig a beállításon zöld a drapéria…) Célunk, hogy a távlati kép messziről nézve is hatásos legyen, vagyis a plasztikai illúzió növelése és minél több információ megörökítése (milyen, mekkora, miből van, hol van, stb.).

 

2) Filctoll-technika. A vonalkázás irányával egyértelműen kifejezhetjük az ábrázolt síkok helyzetét. Ez a felületkövető vonalháló. Próbáljunk először - egy-egy mozaikon belül – egyetlen (gondosan megválasztott irányba futó) vonalsorozattal indulni! Pl. a háttér falát csupa függőlegessel, a padlót a lábazati éllel párhuzamos sorozattal megjeleníteni...

A tárgy-körüli képsík-mozaikok csíkozásának irányát a háttérben maga a térsarok sugallja. Egy rétegű tollrajz esetében a kontúrra támaszkodva („elfelé menő” módon) indíthatjuk a sraffozást. A sarkoknál bizonyos átfedések keletkeznek.

A vizsgált mozaik belsejében a korábbi tónuskülönbség-megfigyeléseket (helyi kontrasztot) fokozatosan kiterjesztjük a sarkok felé. Az ellentéteket összefésüljük.

Lehet pöttyözni is, vagy a vonalvastagság, a közök változtatásával megvalósítani az ellentétek közti átmeneteket. Ceruzánál ezt szürkeskálának neveztük, és lépcsőzetes átfedéssel oldottuk meg.

Anyagvastagságokat a lapocskáknál és a pálcikáknál mutassuk meg! A peremeket két vonallal jelöljük! A takarásos perspektíva nagyon gazdaságos: a háttérbeli térsarok vonala eltűnik a tárgy kontúrjánál, majd a másik oldalon kibukkan.

Minden technika saját papír-fajtát és lap-méretet kíván.

A vetett-árnyékok különösen jó szolgálatot tesznek bizonyos rejtett részletek magyarázatánál.

 

3) Kemény, préselt Pitt-kréták a gyors vázolási technika (a sziluett-rajz) ajánlott eszközei.

Radírozás helyett újabb színt elővéve javíthatunk a régi nyomon. A második fekete vonalháló itt az első vörös vázlat eredményeire támaszkodik. A főtéma kontúrjain túli világ is a kép tartozéka: drapéria, fal, padló. Minden egyéb anyag-, szín és tónusváltás a szerkezeti felépítés része.

A modellek ezúttal lapokból és rudakból állnak.

Metzl Ádám modelljével és modellrajzával.

Ceruza technika, színes háttérrel (Metzl Ádám munkája)

Egy kocka kinagyított sarkán részletesen tanulmányozhatjuk a lapocskák megjelenítésének alapelveit. Először a lapok (azaz a térsarok síkjainak) megjelenítésének tudományát sajátítsuk el! Azután léphetünk tovább a pálcikák felé. A rudak ábrázolása - kisebb mozaikjaik miatt – sokkal nehezebb. Az elmélet viszont nem változik: mindig kell háttér, kell a helyi kontraszt… Ahol van vonal, van tónuskülönbség! Szinte valamennyi világos mezőben felfedezhetünk sötét és minden sötétben világosabb részleteket is: normál megvilágítás esetén.

Az előtónus arra szolgál, hogy a megfigyelés fókuszába vont vonalszakasz sötét oldalát jegyzet-szerűen megjelöljük. Az előtónusok a későbbi kidolgozás alapjául szolgálnak.

A Pitt-kréta a folt-hatások létrehozásának gyors eszköze. Az eredmény lehet vonalas (a kréta kihegyezett vége ilyen nyomot hagy), vagy tónusos (oldalára fektetve a kréta széles sávban súrolja a lapot, s gyakorlott kéz azonnali átmeneteket képezhet). Hagyományos kezelésnek számít az előtónusok ronggyal való elkenése. Szerkezeti kontúrok javításánál a második szín itt is helyére teheti az elsőt.

Elfektetett krétával egy-egy mozaikon belül tónus-átmenetet képzünk. Legnagyobb ellentét a semmi és a valami között feszül. A Pitt-kréta francia megfelelője a sanguine. Használatára Francois Cacheux szobrászművész tanított 1969-ben, Strasbourg-ban.

Ez a száraz technika gyors és látványos. Két szín találkozásánál egy harmadik keveredik.

4) Ecsetrajz, lavírozással, fehér kiemeléssel. – példa a nedves technikára.

A Helyi Kontraszt sötét oldalát ezúttal ecsettel, frissen mártott tussal bejelöljük, majd a tust sebesen vízzel hígítjuk, és az elemi folt tompa oldalait visszafogjuk: ronggyal szárítjuk a mókus-szőrt és szárítgatjuk a nedves mezőt. Nagyon számít az idő: valamennyire elhalványul majd a folt, mire megszárad. Más hatású a folt pereme, nedves illetve más száraz alapon. Három lépcsős tevékenység a lavírozás alap-mozdulata: vizez – töröl – szárít. Itt is érvényes a régi elv: minden mozaikban benne rejlik önnön ellentéte.

Igyekezzünk a lap széléig eljutni a lépcsőzetes tónus-teregetéssel! Meglepetések érhetnek, mire megszárad a folt, elhalványul. Inkább fokozatosan, mint egyszerre – tömény sötét foltot azonnal oldjunk, minden (elemi) foltnak egy éles és két elhalványuló pereme van. Óvatosan bánjunk a vetett árnyék széleivel: ne keretezzük be előre vastagon…

A plasztikai hatást erősen növeli a határozott vetett árnyék, amelyhez megfelelően beállított fényforrás  kell.

Tubusból a gondosan megfigyelt csúcsfények helyére temperát nyomok, majd részlegesen visszaszorítom a csíkokat…  Az átmenetek elmosással valósulnak meg. A vonal-menti fehérek (fények) nem-fehér alapról kiindulva szintén a Helyi Kontraszt részei – azaz előtónusok, csak fordított előjellel.

Lassan megnyílik az út a teljes színezés felé: akvarell, színes tusok…

Zita és Orsi másodéves építészhallgatók

A technikai bemutatón készült video-felvétel a you-tube-on hamarosan megtekinthető.

Néhány sikerültebb modell és modellrajz:

Szegedi Attila érdekes megoldása, szén-rajz és modell.

    Reim Ádám munkái.

   

Toronyszerű alálátást eredményező beállításhoz  magunk elé fektetett modell révén juthatunk. A modelleket ezúttal tárgy-rajzként kezeltük: látvány szerint, valós fény-árnyék hatásokkal ábrázoltuk.

Akadtak szépen sikerült, fejből rajzolt megoldások is:

 

A köztes korrekció tanulságai:

Az anyagvastagságokat valós kiterjedésükben mutassuk be!

A mozaikok nem csak tónusozással (ön- és vetett-árnyékok), hanem az anyagjelölések, felületosztások alkalmazása révén is sötétíthetők (a fa erezete, a kockarács perspektivikus rövidülése).

Az anyagszín-különbségeket grafikai pót-rétegekkel fejezhetjük ki.

A kontrasztos háttér rudak esetében különösen ajánlott.

A rudakon ugyan úgy dolgozunk, mint a lapokon – csak ezeknél szűkebb a képsík-mozaik felülete.

Alálátásos beállításhoz modellünk elfektetésével is eljuthatunk.

A léptéket úgy válasszuk meg, hogy az élek (rúd-sziluettek, lap-átlátások) közti hézagok még éppen kezelhető méretűek legyenek…

Sarokteleszkóp

Minden nézőponthoz egyedi perspektivikus torzulás tartozik.

Kulcs-szavak: aránymérés, befoglaló kockarács, belső (súlyponti) sarok, egyszerű geometriai forma, főirány, képsík-mozaik, küszöbszint, megfigyelés célterülete, mérőképsík, nézőpont, párhuzamos oldalpárú négyszög.

Az oktatási segédeszköz előállítása csekély ráfordítást igényel: szabvány négyzetlap sarkaira egy-egy, teleszkóp-szerűen kihúzható pálcát (antennát) szerelünk. Alapállásban a pálcák a lap pereméhez simulnak. A demonstráció során a pálcák csuklósan, körív mentén elfordíthatók a lap síkjában.

A befoglaló kockarács számtalan négyzetlapot tartalmaz. Különálló négyzetlapok (pl. egy-egy padlóra fektetett, sima lap az előtérben), megrajzolása gyakran több gondot okoz, mint vázkockabeli társaik. Kockalap-rokonaikkal azért boldogulunk könnyebben, mert látványukat a rácsozat rúdjai részletekre bontja.

Egy-egy négyzetlap perspektivikus ábrázolásának hagyományos közbülső lépése, amikor a belső sarkok főiránybeli vetítésével egyszerű geometriai formákra bontjuk a mérőképsíkunkon trapézformának látszó képsík-mozaikot.

Véleményem szerint az önálló négyzetlap-rajznál határozható meg az a küszöbszint, amelyen túl már szabaddá válik az összetett kockarácsok felé vezető út.

Négyzetlapoknál általános típushibának számít a rálátás eltúlzása. Ezt a problémát egyszer és mindenkorra hatékonyan leküzdhetjük sarokteleszkópnak elnevezett oktatási segédeszközömmel.

 

A módszer

1) Kiválasztjuk a négyzetlap „belső” sarkait, azaz megállapítjuk, hogy - nézőpontunkból szemlélve – melyek a befoglaló folt súlypontjához közelebb eső sarkok.

2) A belső sarkokhoz tartozó antennákat (a beállított négyzetlap síkjához simuló körív-darabbal - mérőképsíkunkon függőlegesnek vagy vízszintesnek látszó helyzetbe állítjuk. Ekkor az antenna-pár rajzlapunk széleivel párhuzamos állásba kerül, vagyis pontosan ellenőrizhetővé válik.

3) A kihúzható antennákat a lap pereméig meghosszabbítjuk. Ezek az antennák hangsúlyozzák (a képsík-mozaikok egyszerű geometriai formákra való bontásának céljából) a belső vetítések segédvonalait.

4) A belső, párhuzamos oldalpárú négyszög (rombusz, paralelogramma) szomszédos oldalainak arányát leolvassuk. A kisebbik oldalt a nagyobbikra forgatva tört számmal fejezzük ki az arány pontos értékét. Tokos-rugós, stop-kapcsolóval ellátott fémszalag-centimétert alkalmazva, a szakaszok összehasonlítása egyértelműen bemutatható.

· Kihúzzuk a szalagot a kisebbik szakasz mentén.

· Ezt a méretet, mint egységet a mérce pillanat-kapcsolójával rögzítjük.

· A rögzített hosszt negyed-körívvel ráforgatjuk a hosszabbik oldalra.

· Leszámoljuk az egészeket: hányszor fér el a kisebbik oldal mint egység a nagyobbik oldalon?

· A maradékot visszamérjük az egészre: így állapítjuk meg a töredéket. A mérőképsíkon számszerűsített arány a látvány felszerkesztéséhez szükséges (l. Képes Kockatan).

A gyakorlat folyamán rajzoltassuk meg a vizsgált négyzetlap felülnézetét is! Az előzetesen felvitt felező-negyedelő oldal-beosztások megkönnyítik a pontos antenna-állások rögzítését. Figyeljük meg, hogy vetületben enyhén széttartónak látszik majd a korábban perspektívában párhuzamosként beállított segédvonal-pár. Ez igazolja vissza beállításunk helyességét.

A négyzetlap peremeit lássuk el felező-negyedelő jelekkel! A sarkokat betűzzük meg, hogy pontosan megnevezhessük vektorként működő segédvonalaink helyzetét! (Pl: A mutat 1 ¾ DC -re, stb.)

Elemezzük sorra a négyzetlapokat, a térsarokban elfoglalt helyzetük szerint: fekvő, álló, ill. ferde pozícióban!

 

Fekvő négyzetlap elemzése

1) Fekvő lapnál a belső sarkokat függőleges irányba (föl-le) vetítgetjük, hogy aránymérés szempontjából könnyen kezelhető, párhuzamos oldalpárú négyszöget kapjunk.

Fekvő lap elemzése, felülnézet. Az antennák felülről enyhén széttartónak látszanak, ha perspektívában párhuzamosnak látszottak.

2) Álló helyzetű négyzetlapnál a belső sarkokat vízszintes irányba (jobbra-balra) vetítgetjük.

Álló négyzetlap elemzése: a belső sarkokra vízszintes segédvonalakat illesztünk.

Álló négyzetlap elemzése, felülnézet. Az antennák felülről enyhén széttartónak tűnnek, ha perspektívában párhuzamosan futó segédvonal-párnak lettek beállítva.

3) Ferde síkú négyzetlapok (lejtők)

 

Ferde síkú négyzetlap esete.

 

Ferde síkú lapok esetében a belső sarkokat értelem szerűen függőleges vagy vízszintes irányba (föl-le vagy jobbra-balra) vetítgetjük, ahogy nézőpontunkból kényelmesebb. Olyan belső foltot keresünk, amelynek az aránya könnyen megállapítható.

Ferde síkú lapok, felülnézet.

ÖSSZEFOGLALÁS

A látvány kiemelt célterületeit közvetlenül a beállításon hangsúlyozva, a csoport minden tagja számára egy időben zajlik a demonstráció.

 

 

A terem másik feléből nézve, a a sarkok viszonylagos helyzete megváltozik. Ami Mahdinak “belső”, az Diának “külső” saroknak minősül!

Dia saját nézőpontja szerint választja ki a fekvő négyzetlap számára “belső sarkaihoz” erősített segédvonal-pálcákat. Eredeti helyére visszaülve, hossztengelyével a téma súlypontját célzó rajzbakjáról ellenőrzi az antennák képsíkbeli függőleges (vagyis a rajztábla rövidebb peremével párhuzamos) helyzetét, amit az imént emlékezetből állított be a tárgyon.

Dia másképp látja, mint Dani: mindenkinek saját nézőpontja van.