Úgy modellezzünk, hogy le is tudjuk rajzolni!
Száraz és nedves technikák, a tisztavonaltól a tónusozásig, a fekete-fehértől a színes látványtervig
Kulcs-szavak: átmenet-képzés, befoglaló kockarács, csúcs-fény, elemi folt, előtónus, fehér kiemelés, felületkövető vonalháló, háttér-belemetsződés, helyi kontraszt, képsík-mozaik, kontúrrajz, lavírozás, megfigyelés fókusza, nem-fehér alap, perem-fény, reflex-fény, szín-absztrakció, szürke-skála, takarásos perspektíva, tér-sarok, vonalháló réteg.
2010. őszi félévében az évközi modell-feladat rajzbeli feldolgozásához kapcsolódó technikai bemutatót megörökítettük. A résztvevőkről jelenléti ív helyett szintén felvétel készült MB csoportjában.
Szürke, nedv-szívó papíron az alábbi technikákat próbáltuk ki Zita modelljén:
Színes ceruza-rajz (kékek és vörösök, fehér kiemeléssel)
Vastag filctoll (egyirányú vonalhálók, pöttyözéses elhalványulással)
Pitt-kréta (vörös előrajz, fekete javító-háló és fehér krétás kiemelés)
Ecsetrajz, lavírozás (vízzel higított tónus-átmenetek, kiemelések tubusos fehér temperával)
1) Ceruzarajzot színes irónokkal emelhetünk ki. A Helyi Kontraszt elméletéből ismert előtónusok a vonalak sötét oldalát jelölik ki. A tónusozáshoz feltétlenül szükséges térsíkok mélységi elkülönítése céljából, a főtéma menti háttér-belemetsződések is megfigyelendők.
Ha üres a háttér, tegyünk valamit a tárgy mögé! A kontúrrajz a téma körvonalain kívül a vetett árnyék peremeit is jegyzi. Minden anyagváltás, szín-határ, felületosztás vonalára szükség lesz a tónusozáshoz.
A megfigyelendő helyi kontrasztok rögzítése szaporább, ha nem-fehér alapról indulunk. Fehér papíron egy-egy világosat legalább két sötét folt közé szorítva fejezhetjük ki. Szürke alapon (sötéttel előrajzolt körvonalak nyomában) fehér kiemeléssel a csúcsfények közvetlenül bejelölhetők.
Bármilyen technikát alkalmazunk, a képsík-mozaikokon belüli átmenet-képzés elve nagyon hasonló.
Színes ceruzák találkozásánál újabb szín keletkezik. A vonalháló rétegek változatos átfedése rajzunknak egyéni jelleget kölcsönöz. A vonalkázás eleinte a fekete-fehér ceruzatechnikában tanultak szerint oldandó meg. Az anyagok, felületek (tér-síkok) fokozott elkülönítésére a szín-absztrakciót is kipróbálhatjuk: pl. a környezetben minden, ami nem maga a tárgy, kék lesz (pedig a beállításon zöld a drapéria…) Célunk, hogy a távlati kép messziről nézve is hatásos legyen, vagyis a plasztikai illúzió növelése és minél több információ megörökítése (milyen, mekkora, miből van, hol van, stb.).
2) Filctoll-technika. A vonalkázás irányával egyértelműen kifejezhetjük az ábrázolt síkok helyzetét. Ez a felületkövető vonalháló. Próbáljunk először - egy-egy mozaikon belül – egyetlen (gondosan megválasztott irányba futó) vonalsorozattal indulni! Pl. a háttér falát csupa függőlegessel, a padlót a lábazati éllel párhuzamos sorozattal megjeleníteni...
A tárgy-körüli képsík-mozaikok csíkozásának irányát a háttérben maga a térsarok sugallja. Egy rétegű tollrajz esetében a kontúrra támaszkodva („elfelé menő” módon) indíthatjuk a sraffozást. A sarkoknál bizonyos átfedések keletkeznek.
A vizsgált mozaik belsejében a korábbi tónuskülönbség-megfigyeléseket (helyi kontrasztot) fokozatosan kiterjesztjük a sarkok felé. Az ellentéteket összefésüljük.
Lehet pöttyözni is, vagy a vonalvastagság, a közök változtatásával megvalósítani az ellentétek közti átmeneteket. Ceruzánál ezt szürkeskálának neveztük, és lépcsőzetes átfedéssel oldottuk meg.
Anyagvastagságokat a lapocskáknál és a pálcikáknál mutassuk meg! A peremeket két vonallal jelöljük! A takarásos perspektíva nagyon gazdaságos: a háttérbeli térsarok vonala eltűnik a tárgy kontúrjánál, majd a másik oldalon kibukkan.
Minden technika saját papír-fajtát és lap-méretet kíván.
A vetett-árnyékok különösen jó szolgálatot tesznek bizonyos rejtett részletek magyarázatánál.
3) Kemény, préselt Pitt-kréták a gyors vázolási technika (a sziluett-rajz) ajánlott eszközei.
Radírozás helyett újabb színt elővéve javíthatunk a régi nyomon. A második fekete vonalháló itt az első vörös vázlat eredményeire támaszkodik. A főtéma kontúrjain túli világ is a kép tartozéka: drapéria, fal, padló. Minden egyéb anyag-, szín és tónusváltás a szerkezeti felépítés része.
A modellek ezúttal lapokból és rudakból állnak.
Metzl Ádám modelljével és modellrajzával.
Ceruza technika, színes háttérrel (Metzl Ádám munkája)
Egy kocka kinagyított sarkán részletesen tanulmányozhatjuk a lapocskák megjelenítésének alapelveit. Először a lapok (azaz a térsarok síkjainak) megjelenítésének tudományát sajátítsuk el! Azután léphetünk tovább a pálcikák felé. A rudak ábrázolása - kisebb mozaikjaik miatt – sokkal nehezebb. Az elmélet viszont nem változik: mindig kell háttér, kell a helyi kontraszt… Ahol van vonal, van tónuskülönbség! Szinte valamennyi világos mezőben felfedezhetünk sötét és minden sötétben világosabb részleteket is: normál megvilágítás esetén.
Az előtónus arra szolgál, hogy a megfigyelés fókuszába vont vonalszakasz sötét oldalát jegyzet-szerűen megjelöljük. Az előtónusok a későbbi kidolgozás alapjául szolgálnak.
A Pitt-kréta a folt-hatások létrehozásának gyors eszköze. Az eredmény lehet vonalas (a kréta kihegyezett vége ilyen nyomot hagy), vagy tónusos (oldalára fektetve a kréta széles sávban súrolja a lapot, s gyakorlott kéz azonnali átmeneteket képezhet). Hagyományos kezelésnek számít az előtónusok ronggyal való elkenése. Szerkezeti kontúrok javításánál a második szín itt is helyére teheti az elsőt.
Elfektetett krétával egy-egy mozaikon belül tónus-átmenetet képzünk. Legnagyobb ellentét a semmi és a valami között feszül. A Pitt-kréta francia megfelelője a sanguine. Használatára Francois Cacheux szobrászművész tanított 1969-ben, Strasbourg-ban.
Ez a száraz technika gyors és látványos. Két szín találkozásánál egy harmadik keveredik.
4) Ecsetrajz, lavírozással, fehér kiemeléssel. – példa a nedves technikára.
A Helyi Kontraszt sötét oldalát ezúttal ecsettel, frissen mártott tussal bejelöljük, majd a tust sebesen vízzel hígítjuk, és az elemi folt tompa oldalait visszafogjuk: ronggyal szárítjuk a mókus-szőrt és szárítgatjuk a nedves mezőt. Nagyon számít az idő: valamennyire elhalványul majd a folt, mire megszárad. Más hatású a folt pereme, nedves illetve más száraz alapon. Három lépcsős tevékenység a lavírozás alap-mozdulata: vizez – töröl – szárít. Itt is érvényes a régi elv: minden mozaikban benne rejlik önnön ellentéte.
Igyekezzünk a lap széléig eljutni a lépcsőzetes tónus-teregetéssel! Meglepetések érhetnek, mire megszárad a folt, elhalványul. Inkább fokozatosan, mint egyszerre – tömény sötét foltot azonnal oldjunk, minden (elemi) foltnak egy éles és két elhalványuló pereme van. Óvatosan bánjunk a vetett árnyék széleivel: ne keretezzük be előre vastagon…
A plasztikai hatást erősen növeli a határozott vetett árnyék, amelyhez megfelelően beállított fényforrás kell.
Tubusból a gondosan megfigyelt csúcsfények helyére temperát nyomok, majd részlegesen visszaszorítom a csíkokat… Az átmenetek elmosással valósulnak meg. A vonal-menti fehérek (fények) nem-fehér alapról kiindulva szintén a Helyi Kontraszt részei – azaz előtónusok, csak fordított előjellel.
Lassan megnyílik az út a teljes színezés felé: akvarell, színes tusok…
Zita és Orsi másodéves építészhallgatók
A technikai bemutatón készült video-felvétel a you-tube-on hamarosan megtekinthető.
Néhány sikerültebb modell és modellrajz:
Szegedi Attila érdekes megoldása, szén-rajz és modell.
Toronyszerű alálátást eredményező beállításhoz magunk elé fektetett modell révén juthatunk. A modelleket ezúttal tárgy-rajzként kezeltük: látvány szerint, valós fény-árnyék hatásokkal ábrázoltuk.
Akadtak szépen sikerült, fejből rajzolt megoldások is:
A köztes korrekció tanulságai:
Az anyagvastagságokat valós kiterjedésükben mutassuk be!
A mozaikok nem csak tónusozással (ön- és vetett-árnyékok), hanem az anyagjelölések, felületosztások alkalmazása révén is sötétíthetők (a fa erezete, a kockarács perspektivikus rövidülése).
Az anyagszín-különbségeket grafikai pót-rétegekkel fejezhetjük ki.
A kontrasztos háttér rudak esetében különösen ajánlott.
A rudakon ugyan úgy dolgozunk, mint a lapokon – csak ezeknél szűkebb a képsík-mozaik felülete.
Alálátásos beállításhoz modellünk elfektetésével is eljuthatunk.
A léptéket úgy válasszuk meg, hogy az élek (rúd-sziluettek, lap-átlátások) közti hézagok még éppen kezelhető méretűek legyenek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése