Befoglaló kockarács

 

A látványterv szerkezeti váza

Kulcs-szavak: átlós módszer (sarok-tükrözéses rácspont-szerkesztés), befoglaló kockarács, felező sík (segédvetület), legnagyobb közös osztó, nézési irányba forgatott alaprajz (NIFA), oldallap-metszék arány, papírcsík-módszer, PHV-feladat (Perspektíva Helyreállítása Vetületekből), tárgy-képsík, térsarkos munka-sarok, térsarok, vetületi négyzetháló.

 

A vetületeivel megadott, perspektívában ábrázolandó objektumról ideiglenesen minden kiszögellést lefaragunk, s minden beszögellést kitöltünk. A sematizált tömegre befoglaló kockarácsot borítunk. A kockarács a szerkezeti váz rajzolása során – valódi építkezéshez hasonlóan - az állványzat szerepét játssza [2].

Akármilyen bonyolult formára szabályos kockarács-burok húzható.

A kockarács alapegységéül a befoglaló forma kisebbik főmérete - mint legnagyobb közös osztó - kínálkozik. Az előkészítő fázis során a vetületekre borított modulháló átló-sorozatai segítségével a rácstól való eltéréseket is pontosan rögzíthetjük.

Az alaprajzot forgatva az épületet képzeletben körbejárjuk.

 

Mérlegeljük gondosan a tervezett konstrukció és az adott környezet együtteséből adódó látvány lehetőségeit! Az alaprajz kontúrjait egybevetjük a vonatkozó oldalhomlokzatokkal. Sarok-sziluettek, madártávlati tömegvázlatok készítése során választhatjuk ki a legkedvezőbb nézőpontot [2].

Gyakorlati szempontból a vetületi rajzokat is különálló lapokon érdemes szerepeltetni.

Ennyi előkészítés után végre hozzáfoghatunk a távlati kép szerkezeti felépítéséhez. Eljárásunk lényege az első kocka nézőpont-helyes ábrázolása [1]. A modulháló többi rács-pontját sarok-tükrözéssel hozzuk létre .

Központi szerepet játszik az első kocka rácsban elfoglalt helyének felismerése, azaz az állványzat szerepét játszó modulháló alapméretének megállapítása.

Az adott feladattól és választott nézőpontunktól függ, hogy belülről kifelé vagy kívülről befelé haladunk? Kiskockákból szőjük-e a befoglaló szerkezeti rácsot, vagy az univerzális nagykockát hasogassuk-e magjáig [5]?

 

Térsarkos munkasarok módszere

Jelentősen megkönnyíti a szerkesztést a jó hozzáállás – ajánlatos munka-sarkunkat az ábrázolandó tér- vagy tömeg-sarok határoló lapjainak helyzetéhez hasonló módon berendeznünk. Toljuk rajzasztalunkat a sarokba!

Terítsük magunk elé a nézési irányba forgatott alaprajzot (NIFA)! Bal felől, a falra az elkészítendő térsarok baloldali, jobb felől, a falra a jobboldali homlokzat kerüljön! Így közvetlen látókörünkbe gyűjtjük az ábrázolandó tér- ill. tömeg összes, egyszerre látható lapját. A látványrajzos gyakorlatában a fentiekben körülírt térsarkot hevenyészett paravánok pótolják.

 

A térsarok lapjait képviselő három vetület tanulmányozása során meghatározzuk a modulháló egységét. Válasszuk a főméretek legkisebbikét, vagyis a legnagyobb közös osztót! Nagyon fontos, hogy a vetületek azonos léptékűek legyenek.

A vetületekre papírcsíkkal visszük át a befoglaló kockarács négyzethálóját. Az egyes részletekhez andráskereszt-osztások sorozatával jutunk el. Az alap-hálót érdemes színnel kiemelni.

Az első kockát szabadkézzel vázoljuk fel. A háló többi elemét átlós módszerrel (saroktükrözéssel) szerkesztjük [1].

Az első kocka távlati képéhez hasznos adatokat nyerhetünk a megfelelően előkészített segédvetületeinkről [3].

Az épülettömeg határoló síkjaira a láthatóság szerint rendre felhordjuk a szerkezeti hálót, majd mezőnként lépegetve, az egyéb osztásokat, építészeti tagozatokat is. A közeli síkokat további részletekkel (fal-vastagság, födémperem, felületosztás, nyílás, anyagjelölés, önárnyék, vetett árnyék, tónus, szín…) is gazdagíthatjuk [6].

Segédvetületek az első kocka nézőpont-helyes ábrázolásához. Az alálátás arányát a „felező-síkról” olvassuk le. Az oldallap-metszékek arányát a nézési irányba forgatott alaprajzról (NIFA)vesszük át [3].

ÖSSZEFOGLALÁS

Az egyszerűsített tömegre befoglaló kockarácsot húzunk. Az első kocka választott nézőpontunknak megfelelő perspektív torzulással ábrázolandó.

Az első kocka szabadkezes távlati képéhez hasznos adatokat szolgáltatnak segédvetületeink. A szerkezeti rácsot átlós sarok-tükrözéssel hozzuk létre. Az épülettömeg részleteit fokozatosan hordjuk fel az állványzat szerepét játszó vázra.

Ajánlatos munka-sarkunkat a perspektíva helyreállításához szükséges vetületekkel körbevenni.

Ha az épület kontúrja látómezőnkön túlnyúlik, akkor pozitív saroknál burkoló kockahálót, negatív saroknál virtuális kockatornyot alkalmazunk [4].

	Hotel Ellivuori bővítése, 1974 (Suvitie-Uusitalo építésziroda, Tampere). Az első kocka szabadkézzel, a lejtős terepből adódó nézőpontnak megfelelően, alacsony horizonttal készül. A kocka oldalélét a kiugró épületszárny mélysége szolgáltatja. A befoglaló kockarács többi tagja szabályos, vonalzós (azaz átlós) szerkesztéssel sorakozik az első mögött. A távoli iránypontokat - balról és jobbról - az attika-perem szélső ferdéi metszik ki a horizonton. Az iránypontokat rajzasztalba döfött gombostűk biztosítják. Amikor a szerkesztővonal meghaladja az egyenes vonalzó méretét, cérnaszál segít. (Azóta gumiszálas zsinórmértékkel – az óriáshorizonttal - ellenőrizzük az összetartást.) A homlokzaton alkalmazott  anyagokat grafikailag vonalzós felület-osztással (tégla, fa)  és öntapadós, színes fóliával (üveg, beton) különítettük el. Grafikai eszközeink az adott kor lehetőségeit tükrözik. Akkoriban kémiai fénymásolás volt az általános sokszorosítási eljárás. Az előtér fenyőfái fokozzák a kép mélységének illúzióját. A fák épületre eső sziluettjénél a fóliát pengével kiszedtük, továbbá ott a felület-osztás csíkozása megszakad [7].

Hivatkozások:

[1] MB: Perspektíva helyreállítása vetületekből

[2] MB: Kockarács – a látványterv szerkezeti váza

[3] MB: Első kocka – szélső kocka (a papírcsík-módszer)

[4] MB: Fókuszban a Térsarok

[5] MB: Térsarok Kockatoronnyal

[6] MB: Ablakok

[7] MB: Látványtervek