Égtáj-mappa

Bukta Kati és Simon Péter III. éves építészhallgatók Dr. Méhes Balázzsal az égtájmappa próbáján, 2009. szept. 29-én

Három iránypontos összetartás ellenőrzése
tengelykereszttel bővített
óriáshorizonttal

Oktatási segédeszköz építészeti szabadkézi rajzhoz

Az „égtáj-mappa” próbája harmadéven


Kulcs-szavak: átlós módszer (saroktükrözés), befoglaló kockarács, kockatornyos térsarok, központi függőleges, köztes ferde, mappa-horizont (óriáshorizont), rajzbeli horizont, szélső ferde, tér-absztrakció, zenit-nadír tengely, Y-csomópont.

Belső tér szerkesztéséhez bizonyos tér-absztrakcióval kezdünk, amennyiben a teret négyzethálós nagykocka-belsőként értelmezzük. A térsarok legkényesebb része az ún. Y-csomópont, amelynek ágai (mint szélső ferdék) általában rajzon túli iránypontok felé mutatnak. Egynél több iránypontos perspektíva esetén a tér-sarokba állított virtuális kockatorony segítségével készíthetjük el négyzethálós nagykocka-belsőnk szerkezeti vázát. A negatív sarkot képzeletben kifordítjuk, s így egyszerűbben kezelhető pozitív sarokhoz jutunk. Később a kocka-torony hátfalának négyzethálóit – átlós szerkesztéssel - kiterjesztjük a térsarok oldalaira, majd valamennyi határoló felületre [1].
A valóság párhuzamosai perspektívában összetartónak látszanak és egy-egy iránypont felé futnak. Típushibának számít az iránypontok rajzlapra való erőltetése. Az enyészpontok közti távolság nem tűzhető ki előre, hiszen az nézőpontunk és a választott tárgyméret következménye [2].
A központi kockatorony hihetősége elsősorban szemmértékkel ellenőrizendő. Érdemes a legnagyobb alálátásnál kezdeni és különösen a hátsó négyzetlapokra ügyelni.
A szerkezeti kockarács valamennyi összetartó éleinek objektív ellenőrzésére az óriáshorizontnak nevezett segédeszköz [3] alsó-felső táblákkal és tengelykereszttel kibővített változatát: az égtáj-mappa bevezetését ajánlom.

1 - A mappa szárnyainak kihajtogatásakor az egyik gumizsinór a vízszintes óriáshorizontra, a másik a függőleges zenit-nadír tengelyre feszül.

2 – A látóhatár körös-körül kitágul. Az ellenőrizendő rajzot a gumiszál-alkotta tengelykereszt alá csúsztatjuk. A rajzbeli horizontot a mappa-horizonthoz, a központi kocka-élet a zenit-nadír vonalához igazítjuk.

3 – Szélső ferdék közelítő befogása. Az óriáshorizonthoz tartozó (vízszintes) gumiszálat a szemsíktól legtávolabbi kockasarokba (alálátásnál: a legmagasabbnak sarokba) szúrt gombostűre akasztjuk. A gumizsinór ágai megközelítik a kétoldali iránypontok felé mutató szélső ferdéket.

4 – Kétoldali iránypontok kitűzése. A gumiszál ágait fedésbe hozzuk a szélső ferdékkel. Az első és a második iránypont horizont menti kitűzését egy-egy gombostűvel hajtjuk végre.

5 – A harmadik (ill. negyedik) iránypont felé mutató szélső ferdék (összehajló függőlegesek) közelítő befogása következik. A zenit-nadír tengelyhez tartozó gumiszálat a kockatorony talpának szélső sarkába szúrt gombostűre akasztjuk. A gumizsinór egyik ága nagyjából igazodik a zeniten lévő iránypont felé igyekvő szélső ferdéhez. A másik ágat a torony tükörképének szerkesztésénél használhatjuk fel, hiszen az összehajló függőleges élek a mélyben lévő nadír felé tartva tükröződnek. Ott lenn lesz valahol a negyedik iránypont [4].

6 - A harmadik (ill. negyedik) iránypont kitűzése. A gumiszálat sorra fedésbe hozzuk a szélső ferdékkel. A felső iránypontot a tengelykereszt függőleges szára mentén tűzzük ki. A gumiszállal a kockatorony másik oldalát is ellenőrizzük. Az alsó iránypontot is hasonló módon kereshetjük meg.

7 – A köztes ferdék a szélső ferdék közé szorítandók. Az iránypontok ismeretében (kézben tartott gumizsinórral vagy a kérdéses sarkok gombostűre való tűzésével) csoportosan ellenőrizhető valamennyi köztes ferde-nyaláb.


Tantermi kísérletek az égtájmappával - BME Rajzi Tanszék, 2009. szept. 29.

Összefoglalás

A kettőnél több iránypontos perspektíva objektív ellenőrzésén túl, az égtáj-mappának nevezett összetartás-kontrolláló segédeszköznek szemlélet-alakító hatása is van, mivel a térsarokba állított, virtuális kockatorony rokon éleinek együttes kezelésére nevel. Rászoktat, hogy kötegekbe csoportosítsuk a szerkezetileg összetartozó (a valóságban párhuzamos, de a perspektívában konvergens) szerkezeti egyeneseket.

Az első kísérletek során kiderült, hogy a vastag hullámkarton a legalkalmasabb jelzőtű-tartó. Az eredeti rajztábla-tartó mappa kartonlapjába ugyanis nehezen döfhető rajzszög. Valójában nincs igazi jelentősége a mappa anyagának, mivel a legtöbb mérés kézben tartott zsinórral valósul meg. A diákok az új zsinórmértéket sorra kipróbálták, s eközben minimális madzagra és gombostűre volt szükségük.

Hivatkozások:

[1] MB: Térsarok kockatoronnyal, http://mehesb.rajzi.bme.hu/perspektiva_tkt.htm
[2] MB: „Első kocka – szélső kocka, a Papírcsík-módszer” http://mehesb.rajzi.bme.hu/szerkesztesek_eksk.htm
[3] MB: Összetartás ellenőrzése óriáshorizonttal, http://mehesb.blogspot.com/2009/09/konvergencia-kontroll.html
[4] MB: Harmadik iránypont, Tanszéki füzetek, 2006.
[5] MB: Tükröződő toronytrió, http://mehesb.rajzi.bme.hu/perspektiva_ttt.htm